A középkor egyik legfőbb jellemzője az emberek társadalmi jogállásának születési alapon történő meghatározása. Ez azt jelentette, hogy aki a középkorban nemesnek született, az soha (vagy csak elvétve) került személyi függés alá, aki viszont jobbágyként jött a világra, az soha, vagy csak nagyon ritkán válhatott szabad emberré. Ez a berendezkedés eleve magában hordozta a lakosság nagy többségének – főleg a 85-90 százalékot alkotó parasztságnak - az elnyomását, sőt esetenként terrorizálását. A középkor emberének élete így sokban különbözött a mai ember életétől, és életkörülményeiket vagyoni helyzetük mellett a megszületésük pillanatában rögtön kialakult társadalmi pozíciójuk alapjaiban határozta meg. A középkori népesség körülbelül 85-90 százalékát a parasztság alkotta, (régiónként szűk határok közt eltérő volt ez az arány a kontinensen), a városi életforma - főként a középkor első harmadában - elenyésző mértékben terjedt el. Kijelenthető, hogy a középkori lakosság túlnyomó többsége vidéken élt. A városiasodás és ezzel együtt a polgárság megjelenése a középkor második felét - legtöbb helyen a korszak legvégét - jellemezte és eleinte csak bizonyos régiókat érintett, mint például Észak-Itália, Flandria, vagy Anglia. Európa nagy részén főleg a középkor első felében a parasztság önmaga állított elő mindent amire szüksége volt. Azok a társadalmi elemek akik nem a földből éltek, hanem például kereskedtek, vagy valamilyen kézműves jellegű, iparos tevékenységből tudták magukat és családjukat eltartani csak a reneszánsz és humanizmus elterjedésének korában (14-15. századtól) képeztek társadalmi rétegként definiálható tömeget. A korszak döntő többségét tehát a polgárság alig néhány százalékos aránya jellemezte.
középkori város
középkori utca
Életkörülmények
A bútorok közül még a vagyonosabbaknál is csak az ágy, a pad, az asztal és a karosszék jelent meg; ingóságaikat ládákban tartották, amelyek egyben ülőalkalmatosságként is szolgáltak. A parasztok gerendákból ácsolt, szalmával fedett kunyhókban laktak, melyek többségben szabad tűzhely volt. A berendezést csak a legszükségesebb szerszámok egészítették ki. A paraszt általában egy váltás ruhával rendelkezett, melyet köpönyeg egészített ki, a fehérnemű sokáig ismeretlen volt. A világítást az ókorhoz hasonlóan fáklyák és mécsesek szolgáltatták. Az étkezéseken a jómódúaknál a hús, a jobbágyoknál a gabonából készült ételek voltak túlsúlyban. A jobbágycsaládok főként kását fogyasztottak, egyszerűen vízben megfőzve valamilyen gabonafélét. (A középkorban a nemesi családok férfitagjainál jelentős volt a hús - főleg vadhús - fogyasztás, így sokszor szenvedtek köszvénytől, ami a húsételek gyakori fogyasztása miatti húgysav felszaporodásától alakult ki.) Urak és szegények egyaránt általában közös tálból ettek, evőeszközeink közül ekkor még csak a kést használták. A keresztes hadjáratok hatására - amikor Európa kapcsolatba került a keleti kultúrával - kezdett elterjedni a keleti pompaszeretet, a finomabb ételek, fűszerek, értékesebb kelmék (pl. kínai selyem), díszesebb bútorok iránti igény. A szegényes ételeket innentől tudják végre ízesíteni. (Ekkortól jelenik meg például a ruhafestés, a színes ruhák használata, hiszen a föníciaiaktól a kontinens átveszi a ruhafestékek alkalmazását.) Elterjed a porcelán használata, megismerjük a keleti tudományok vívmányait. A keresztes háborúk után 300 évvel viszont a Szent Földet meghódító Oszmán Birodalom elzárta (legalábbis megnehezítette és vámokkal sújtotta) az Ázsia felé irányuló kereskedelmet. Mivel Európa emiatt nélkülözte a korábban megszokott ázsiai termékeket, így új útvonalakat kezdtek keresni Ázsia felé. Részben ez volt a nagy földrajzi felfedezések megindulásának az egyik oka.
Bár a parasztság életét jórészt a munka töltötte ki, az egyház által támogatott vagy ellenzett ünnepeken alkalom nyílott azért a szórakozásra is: falusi versenyekre, játékokra, s a földesúr borának, esetleg az otthon készülő almabornak fogyasztására. A 13. században bontakozott ki az a népi kultúra (folklór), melynek hagyományai a 15-16. századi parasztság életében immár dokumentáltan fellelhetőek (farsang, karácsonyi rítusok, ballada, bolondünnep stb.) A paraszttömegekre mindig is nagy hatással voltak a vándorprédikátorok, a világvégét hirdető tanítók, a misztikus elképzelések, valamint az egyház tanításai. (A társadalom alsó rétegéből sokszor indultak az egyház által eretneknek bélyegzett, s üldözött mozgalmak, melyek csúcspontjai a 14-15. századi nagy parasztfelkelések jelentették.)
Kiszolgáltatottság és "ököljog": A középkorra nagy mértékben volt jellemző a kiszolgáltatottság és ököljog, ugyanis a parasztság minden szempontból ki volt szolgáltatva földesurának, ugyanakkor jobbágyok egymás közti viszonyaiban nagyon sokszor az erősebb elve (vagyis az ököljog) érvényesült. A parasztok mivel nem rendelkeztek földtulajdonnal, a föld használatáért adót fizettek a királynak, a földesúrnak (9-ed), és az egyháznak (10-ed) illetve folyamatos szolgáltatásokat kellett nyújtaniuk uruknak. Ilyen szolgáltatás volt az ingyenmunka, vagy robot, melyet a földesúr saját földjén (majorság, vagy allódium) kellett rendszeresen teljesíteniük. A robot mennyisége koronként és tájegységenként eltérő volt. A korszak kezdetén a robot rendszerint az év ünnepnapjaira esett, majd a 15. századra már havonta egy napot tett ki, végül az újkorban a legtöbb helyen már hetente robotoltattak. (Magyarországon a 18. századra 1-2 nap gyalog vagy igásrobot volt előírva). Emellett rendszeresen tartoztak a földesúr felé ajándékokkal, az állam felé pedig a katonák beszállásolásával (portio) és hadiszállításokkal (forspont). A parasztok felett a földesúr szabadon ítélkezhetett, ezt biztosította a pallósjog (jus gladii).
középkori török fürdő
középkori utca
középkori vásár
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése