2016. január 26., kedd

Elfújta a szél - Gone with the Wind



Az Elfújta a szél (Gone with the Wind) színes amerikai film, amely Margaret Mitchell azonos című, Pulitzer-díjas regényéből készült. 1939-ben jelent meg. Az amerikai polgárháború idején és az azt követő években játszódik az Egyesült Államok déli felén.

A film első jelenetét 1938. december 10-én vették fel Atlantában, de a polgárháborús film kezdete 12 évre nyúlik vissza, a történetet ugyanis Margaret Mitchell 1926-ban kezdte papírra vetni. Mitchellnek az írás három évébe telt, és a könyvet 1936. június 30-án adta közre először. A megjelenése után egy évvel a már Pulitzer-díjas könyv jogait David O. Selznick producer egy hónappal a kiadás után addig példa nélküli áron, 50 000 dollárért vette meg az írónőtől. Abban az időben ez volt a legmagasabb összeg, amit valaha kifizettek egy szerző első írásáért.


 A regény egy család, azon belül is egy fiatal nő, Scarlett O’Hara sorsát meséli el. A történet 1861-ben, Észak-Georgiában veszi kezdetét, ahol is még javában virágzik a rabszolgatartó Dél. Scarlett, akinek a harcokat megelőzően a legfontosabb dolga az volt, hogy az őt körülrajongó vagyonos fiatalembereket kénye-kedve szerint szédítse, a háború beálltával azonban be kell bizonyítania rátermettségét és hűségét Tarához, a családi birtokhoz, mely alapot adott az ő és családja megélhetéséhez. O’Hara valódi drámája azonban mégsem a körülötte zajló háború lesz, hanem az, hogy álmai férfiját sohasem kaphatja meg.

 Ebből a történetből Selznicknek egy ütőképes, de politikailag nem elítélhető filmet kellett készítenie, s vigyáznia kellett arra, hogy ne tüntesse fel rossz színben sem a feketéket, sem pedig a Délen élőket. Ezt végig szem előtt tartotta, és törekedett arra, hogy messzemenőkig ellentétes filmet alkosson D. W. Griffith mesterművével, az erősen rasszista Egy nemzet születésével.

 A film cselekménye
 A film -és az alapjául szolgáló könyv- központi témája Scarlett OHarának, egy déli ültetvényes lányának boldogulása az amerikai polgárháború, majd későpp a Dél megváltozott viszonyai közepette. A történet elején Scarlettel édesapja georgai birtokán, Tarán találkozunk, ahol a udvarlói gyűrűjében látjuk őt, elkényeztetett földbirtokos-kisasszonyként. A cselekményt megindító mozzanat Scarlett reménytelen szerelme Ashley Wilkes, a szomszédos földbirtokos fia iránt. Ashley azonban egy másik lányt, Melaney Wilkest veszi feleségül; bosszúból Scarlett hozzámegy Melanie bátyjához, Charles Hamiltonhoz. Mindez a Wilkes birtokon tartott kerti mulatság napján zajlik; emlékezetes ez a nap, hisz ekkor találkozik Scarlett először Rhett Butlerrel, és ezen a napon tör ki a polgárháború. Scarlett házassága nem tart sokáig, mert Charles hamar áldozatul esik a háborúnak, Scarlett ezután Atlantába költözik - ahol Melanie is lakik -, hogy Ashley közelében lehessen, ha a férfi hazalátogat a frontról. Azonban Atlantából az előrenyomuló jenkik miatt menekülni kényszerül Melanie-val, aki nemrég hozta világra Ashley gyermekét. A menekülésben Butler kapitány lesz segítségükre - legalábbis egy darabig, mert útközben otthagyja őket, hogy beáljon a Konföderáció hadseregébe. Scarlett elcsigázottan, de reménykedve érkezik haza Tarára, ahol édesanyja halálával, és egy jenkik által kifosztott birtokkal kell szembesülnie. Itt ér véget a film első része.



 A második rész elején azt látjuk, hogyan próbál megbirkózni Scarlett a háború utáni nehéz viszonyokkal, hogy fentarthassa a birtokot, és enni adjon a családjának. Az időközben hazatért Ashley ebben nem sok segítségére tud lenni, így Scarlett hozzámegy Frank Kennedy-hez, húga vőlegényéhez, akinek sikerült némi pénzt összeszednie atlantai üzlete segítségével. Scarlett ismét Atlantába költözik, és hamarosan másodjára is megözvegyül: Franket egy utcai összecsapás során meggyilkolják. Rhett ekkor látja elérkezettnek az időt arra, hogy előálljon szerelmi vallomásával, és megkérje az éppen megözvegyült nő kezét. "Nem várhatok mindig arra, hogy éppen két férj között legyen" - mondja Scarlettnek. Házasságuk azonban Scarlett Ashley utáni reménytelen epekedése miatt boldogtalan lesz, és lányuk halálát követően viszonyuk végképp megromlik. Melanie halálának napján Rhett úgy dönt, elhagyja az asszonyt, hogy ne álljon annak útjában, és Scarlett végre imádot Ashley-jé lehessen. A tragikus fordulat, hogy Scarlett ekkor jön rá, hogy igazából már régóta Rhettet szereti, az Ashley iránti érzelmei csak gyerekes illúzión alapultak. Rhettet viszont nem sikerül meggyőznie; a férfi Scarlett könnyes szerelmi vallomására, és a jövőjüket firtató kérdésre csak ennyit válaszol: "Őszintén szólva kedvesem, köpök rá."

Érdekességek
 Scarlett
 A produkció legelején a legfőbb kérdés az volt, hogy ki játssza el a főszereplőt. David a legjobb személy felkutatásához közel 1400 színésznővel készíttetett próbafelvételeket. A szerepre számos elképzelés volt, és volt is kikből válogatni, hisz a harmincas években olyan nagy formátumú színésznők voltak esélyesek O’Hara szerepére, mint Katharine Hepburn, Norma Shearer, Bette Davis, Barbara Stanwyck, Joan Crawford, Lana Turner, Susan Hayward, Carole Lombard, Paulette Goddard, Irene Dunne, Merle Oberon, Ida Lupino, Joan Fontaine, Loretta Young, Miriam Hopkins, Jean Arthur, Tallulah Bankhead, Joan Bennett, Frances Dee és Lucille Ball. A végső szerepválogatáson ketten állták ki a próbát: Katharine Hepburn és egy ismeretlen színésznő. Selznick egészen a film kezdéséig titkolta a Scarlettet játszó színésznő kilétét.


 A filmet még el sem kezdték forgatni, de Selznick egy olyan jól kitalált kampánnyal tartotta lázban egész Amerikát, ami csupán egyetlen kérdésből állt: „Ki fogja játszani Scarlettet?” Persze titokban tartva a dolgot, Vivien Leigh már 1937-ben megtudta, hogy ő fogja eljátszani Scarlett OHarát. Ezt később azzal a jól csengő mítosszal csomagolták be, hogy a producer az utolsó pillanatban felfedezte Vivien Leigh-t, de az igazság ennél még kacifántosabb volt: Laurence Oliviert áthívták a film próbafelvételeire, ahová magával vitte jegyesét, Leigh-t is. Olivier végül nem kapta meg a rá szánt szerepet, Vivient azonban felkérték Scarlett szerepére.

 Rhett
Selznicknek a férfi főszereplőt illetően is voltak alternatívái, hisz abban az időben csak kevesekre illett a háborúból hasznot húzó Rhett Butler szerepe. Az írónő Basil Rathbone színésznek kívánta Rhett Butler szerepét adni, de Selznick ezt nem fogadta el. Az egyik lehetséges választás Gary Cooper volt, ám hiába ajánlották fel neki a szerepet, végül elutasította az ajánlatot. A másik szóba jöhető illető Clark Gable volt, ám ő akkortájt az MGM stúdióban volt az egyik legfőbb sztár. Selznicknek át kellett adnia a forgalmazási jogokat, de annyit még elért Gable szerződtetése mellett, hogy megcsapolta a stúdió pénzügyi készletét 1,25 millió dollárral. A két főszereplő egyébként csak a vásznon volt egyenrangú partnere a másiknak, mert a színfalak mögött nem egyforma bérezésben részesültek: Vivien Leigh, aki mindösszesen 125 munkanapot töltött el forgatással, 25 000 dollár honoráriummal térhetett haza, míg Gable, aki „csak” 71 napig játszhatta Butlert a lenyűgöző díszletek között, 120 000 dollárra tett szert.


Atlanta égése
 A film első nyersvágása 1939 júliusában volt, és hozzávetőlegesen négy és fél órából állt, de végül csak negyvennyolc percet vágtak ki belőle. (Csupán ehhez a felvételhez 113 percnyi anyagot használtak fel, a tűz pedig 25 000 dollárt emésztett el a költségvetésből). A láng olyan nagy és intenzív volt, hogy távolabb a helyszíntől azt hitték, éppen leég az MGM stúdiója, és Culver Cityben a forgatásról semmit sem tudó lakosok rémületükben telefonálni kezdtek a tűzoltóságnak. Atlanta égésének ábrázolásához felgyújtották a King Kong megmaradt díszleteit és annyi statisztát vettek fel, amivel „újravívhatták volna a polgárháborút”. A totális pusztításhoz mind a hét, Hollywoodban akkor fellelhető Technicolor kamerát felhasználták. Ennek a jelenetnek a statisztikájához még hozzátartozik, hogy tíz darab tűzoltó-berendezést béreltek a Los Angeles-i Tűzoltó-parancsnokságtól, továbbá 50 alkalmazott tűzoltó és 200 ember feladata volt, hogy ügyeljen a lángokra. Az ő segítségükre közel 5000 gallonos víztartályok álltak a rendelkezésre, hogy aztán könnyűszerrel elfojtsák az azóta is példa nélkül álló tűzvészt. A minden idők egyik legnagyobb filmjének tekintett Elfújta a szél évtizedekre etalonná vált a moziregények számára.

 Rendező trió
 A produkció kétéves forgatása során egymás után három filmrendező irányította a forgatást. George Cukor volt az első. Cukorral abban az időben jól kijöttek a stúdiók fejesei, de egyik nagy hátránya az volt, hogy nem erőltette meg magát a forgatások során, s ez később az egyik indok lett távozásával kapcsolatban. A rendező 1937-ben beperelte a Paramountot, mert a stúdió az Édes pásztoróra című filmje számos jelenetét újrarendeztette Ernst Lubitschcsal. A jogi hercehurca végül odáig fajult, hogy a stúdió felbontotta Cukor szerződését, az akkoriban már nevesnek számító rendező átsétálhatott az RKO főhadiszállására. Itt Selznickkel azon nyomban megállapodott, majd amikor 1933-ban a producer távozott az RKO-tól, Cukor követte őt a Metro-Goldwyn-Mayerhez. George Cukor itt tovább folytathatta a filmkészítést, ám amikor David 1936-ban beindította saját független vállalatát, Cukor oda is leszerződött, így a rendező mind Selznicknél, mind pedig az MGM-nél szerződésben állt. Ez abban az időben példa nélküli volt, s Cukor csakhamar Hollywood egyik legjobban fizetett rendezőjévé vált. A Selznickkel való kapcsolat vége élete talán legnagyobb dobásánál, az Elfújta a szélnél következett be. A probléma közte és a producer között a hiányos forgatókönyv, a munkatempó, és az anyagi vonzat volt. Ám szárnyra kapott egy anekdota, mely szerint azért kellett Cukornak 10 nap után mennie a produkcióból, mert a film sztárjának, Clark Gable homofób jelleme miatt nem tetszett a rendező „lányos” viselkedése. A forgatókönyvből Cukor így csupán 33 percet tudott rögzíteni, mert a helyére csakhamar megtalálták az utódját Victor Fleming személyében.


 Fleming éppen akkor fejezte be az Óz, a csodák csodája című musicalt. Ő már végig kitartott a problémás forgatás mellett, de a film vége felé idegkimerültséget kapott, így Sam Woodnak, majd William Cameron Menziesnek kellett a helyére beugrania. Selznick Fleming tapasztalatát és rutinját bár sokra becsülte, de a biztonság kedvéért egy jelenet erejéig bevetette frissen szerzett titkos fegyverét, Alfred Hitchcockot is. Az angol direktor abban a jelenetében hagyta hátra kézjegyét, ahol az asszonyok épp a lincselésbe indult férjeiket várják vissza. A film főcímében csak Fleming nevét tüntették fel. Az igazán nagy jelenetek a film első felében vannak, amit Cukor rendezett. Selznick beállított jelenetei a filmtörténet legemblematikusabb képei között szerepelnek: a távolodás a sebesültet ellátó Scarlettől, a menekülés az égő Atlanta lángjai között és amint Gable a lányt a karjaiban viszi fel a lépcsőn. Fleming a macsó akciójeleneteket vitte vászonra, az érzelmi szálak bonyolultságát azonban nem sikerült kellően ábrázolnia.

 Látványterv
A nagy formátumú rendezők és színészek mellett William Cameron Menzies, a film díszlettervezője tulajdonképpen megalkotta a tökéletes játszóteret Selznick számára. Menzies producere kérésére utazott vissza Hollywoodba, hogy megteremtse neki a valaha volt legegyedibb miliőt. Menzies elmondása szerint Selznick még az első tekercsnyi felvétel előtt elkészítette a pontos ütemtervét a filmnek, így már a produkció 80%-a papíron elkészült, mire a csapó először elkiáltotta volna magát, hogy „Felvétel!” Menzies közel két évet töltött a film látványvilágával, s ezzel kiérdemelte a stáblistán addig példa nélkül álló feliratot: „a produkciót tervezte William Cameron Menzies”. Az Amerikai Filmakadémia a következő sorral adományozott neki különdíjat: „A drámai hangulat színes technika útján való hangsúlyozása terén nyújtott kiemelkedő teljesítményéért.” Menzies ezenfelül még két Selznick-filmben is kivette a részét: az 1945-ös Elbűvölveben, itt a Dalí ihlette álomjeleneteket tervezte és rendezte, és az 1946-os Párbaj a napon-ban, melyben néhány részt maga koordinált.



 A fogadtatás
 A művet a debütálás után rögvest a szívébe zárta a közönség, de akadtak olyanok is, akiket felháborítottak a látottak, s tüntetőleg kivonultak az előadásról. Az ok bármilyen hihetetlen is, de roppant egyszerű volt: ugyan számos jelenetben elcsattant egy csók, de ez még „szinte” elenyészett amellett az egy mondat mellett, mely azóta a filmtől függetlenül szintén kortörténelmi jelentőségűvé nőtte ki magát a film történelmében. Ezt az ominózus mondatot Butler szájából hallhatjuk a film vége felé, aki azt meri mondani Scarlettnek, hogy: Frankly my dear, I dont give a damn. („Őszintén szólva kedvesem, fütyülök rá.”) Az 1930-as években az erkölcsi cenzúra (PCA-ügy – Produkciót Szabályzó Bizottság) legismertebb példájává vált. Az akkoriban vulgárisnak minősített mondat helyett számos alternatívával próbálták helyettesíteni, („Őszintén, kedvesem… Mit sem érdekel többé; A közönyöm határtalan.”), de Selznick inkább egy 5000 dolláros bírság befizetése mellett döntött, és megtartotta az eredeti szöveget. Már a precedensintézkedést megelőzően ajánlotta, hogy a filmipar hagyjon föl a fölösleges és idejétmúlt produkciós szabálygyűjtemény kívánalmaival. A bűnös „damn” szó azért keltett felháborodást, mert akkoriban érvényben volt a Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteménye, amelyben pontokba szedve le volt írva, mit szabad és mit nem egy filmben. A gyűjteményben – mely 26 pontból tevődött össze – olyan tiltásokat lehetett találni, mint a káromlást, a mindennemű vallást sértő szavak használatát, továbbá az erkölcsiséget sértő szavakat.


 A polgárháborús dráma végül 4 millió dollárba került, de csupán néhány hónappal a bemutatót követően már 10 millió dollárt hozott Selznicknek.

Forrás: http://margaretmitchell49.freewb.hu/elfujta-a-szel/

Forras : innen...

Agatha Christie - Poirot


A világirodalom talán legsikeresebb írónőjének sok regényében főszerepet játszó hőse belga! Talán már kitaláltátok, Agatha Christie Hercule Poirot-járól van szó.


Irodalmi életrajza szerint a nyugalmazott rendőrfelügyelő az I. világháború alatt menekül Belgiumból Angliába, és válik egy sor Agatha Christie-krimi főszerelőjévé. Egész pontosan 33 regényben, 50 novellában és egy színdarabban nyomoz. Ha Poirot-ról van szó, legtöbbünk szemei előtt ugyanaz a kép jelenik meg, egy angol színész, David Suchet képe, aki 1989-től 2013-ig a BBC 70 részes krimisorozatában a felügyelőt alakította. De nem ő az egyetlen, és még csak nem is a legsikeresebb színész, aki a regényfigurát megformálta. Albert Finneyt, aki a „Gyilkosság az Orient-Expresszen“ 1974-es filmváltozatában alakította Poirot-t, Oscar-díjra is jelölték. Suchet külső megjelenése azonban annyira megegyezik a regényekben leírtakkal, hogy a nézőnek tényleg az az érzése, hogy az Agatha Christie köteteiből lépett ki.

David Suchet, mint Poirot

Az Oscar-díjra jelölt Albert Finney az Orient-expressze

Poirot egy makulátlan megjelenésére sokat adó, piperkőc, feminin alak, talán sokakban felmerült már, hogy meleg karakterről van-e szó? Ennek lenne irodalmi előzménye is, hogy csak Sherlock Holmesra és hűséges társára, Watsonra utaljak. Nyomozótárása, barátja Poirot-nak is akad, Arthur Hastings személyében. A gyanút azonban több okból is el kell osztatnom. Elég valószínűtlen, hogy egy bestseller-írónő a két világháború között igen konzervatív, mondhatnám prűd Angliában, ahol a homoszexualitás büntetendő és abszolút tabu téma volt, egy meleg karaktert választott volna regényei főhőséül. Ami pedig még fontosabb, a belga detektív egy Magyarországon kevésbé ismert regényben (A titokzatos négyes, 1923) és két novellában (Cerberus foglyul ejtése, 1947 és A kettős bűnjel, 1974) is romantikus kapcsolatot ápol az októberi szocialista forradalom elől Angliába menekült és a bűn útjára tévedt orosz arisztokratanővel, Vera Rossakoff-al. De meg kell jegyeznünk, a homoszexualitásnak az angol krimi irodalomban nem lenne előzmény nélküli. Gondoljunk csak Sherlock Holmesra és hűséges társa, Watson, akiknek kapcsolata sok találgatásra adott okot.

Poirot és Hastings, egy varátság, amely találgatásokra adott okot

Ebben a kötetben jelent meg a két novella, amelyek a gyanut voltak hivatottak eloszlatni

Az ő kapcsolatukról a hollywoodi forgatókönyvíróknak már egyértelmű véleményük volt...

Talán kevesen tudják, de Poirot több mint egyszerű regényhős, irodalomtörténeti jelentősége van. A belga nyomozó segítségével Christie egy jelentős krimírói problémára talált megoldást. A gondot a XX. század elején még igen merev angol társadalmi hierarchia okozta. A rendőrnyomozók többsége az alsóbb néprétegekből került ki, az olvasók viszont az arisztokraták, iparmágnások körében játszódó detektívregényekre voltak kíváncsiak. Ezekben a körökben a bűnözései ráta egyébként elég alacsony, a gyilkosságok döntő többségét a mai napig az alacsonyabb társadalmi rétegekben követik el. Ha erről nem is tudott az átlag angol olvasó, az azonban elképzelhetetlen lett volna számára, hogy a nép egyszerű gyermekei közül jövő nyomozó egy lord házában szimatoljon, kövesse őt, kellemetlen, ne adj’ Isten intim kérdéseket tegyen fel neki. Minthogy azonban Poirot külföldi, rá nem vonatkoznak a merev angol társadalmi szabályok, neki elnézik, ha illetlen kérdéseket tesz fel akár még egy lordnak is. Christie ötletét a korszak több, mára már feledésbe merült krimiírója is lekoppintotta a szigetországban.

Poirot a két világháború között volt a „legaktívabb”. Ebben az időszakban születtek a legismertebb regények, melyekben a nyugalmazott belga rendőr nyomoz. Többek között a már említett „Gyilkosság az Orient-Expresszen” (1934), „Az ABC-gyilkosságok” (1936), „Gyilkosság Mezopotámiában” (1936), „Halál a Níluson” (1937), „Nyaraló gyilkosok” (1941), „Öt kismalac” (1943).


A II. világháború után azonban leáldozott Poirot-nak. Talán mert karaktere túlságosan viktoriánus, zavaróan sznob volt, és már nem passzolt a gazdasági nehézségekkel küzdő, jegyrendszert alkalmazó, háború utáni Angliához, Miss Marple az egyszerű, de furfangos vénkisasszony váltotta fel őt. Szerencsére, teszem hozzá, mert míg én őt kedves, szeretetre méltó figurának tartom, addig a tudálékos Poirot-t ki nem állhatom.

Miss Marple Margaret Rutherford alakításában. Ő volt az első, aki a filmvásznon személyesítette meg a vénkisasszonyt, de máig vele azonosítják a legtöbben Christie regényfiguráját

Joan Hickson egy tizenkét részes BBS sorozat erejéig volt Miss Marlpe

Geraldine McEwan az utóbbi időkben lett Miss Marple

Poirot utoljára a „Függöny” című 1975-ös, Agatha Christie utolsó még életében megjelent  regényében szerepel. Ennek is érdekes története van. A regény még 1940-ben íródott, amikor Christie már elhatározta, hogy Miss Marple fokozatosan át fogja venni a belga nyomozó helyét. A regény megírása után mégis úgy döntött, hogy Poirot halála, - merthogy a regény végén meghal- , még túl korai. Majd azt is elhatározta, hogy kedvenc regényhősével együtt fog távozni az élők sorából. Így is történt. Agatha Christie egy széfbe zárta a kéziratot, és csak 1975-ben, jócskán a 80-on túl adta azt át kiadójának, amikor már tudta, hogy előrehaladott kora miatt nem fog többet írni. 

Forras : innen...

Kaffka Margit


Mindmáig ő a legnagyobb magyar író-költő asszony: a Nyugat nagy nemzedékének első vonulatába tartozik, legjobb regényei a lélektani epika nagyszerű hazai példái, A lélek útjait nyomon követve a dzsentriosztály szükségszerű összeomlásának társadalomképét hagyta ránk. Úgy indult a nemesség és a polgárság felől, hogy eljutott a szocializmus vallásáig, amikor mielőbb művészi hitet tehetett volna, a járvány harmincnyolc éves korában elragadta. Apja polgári értelmiségi család sarja, anyja ősnemesi família leánya, együtt örökli a régi világ és a liberalizmus, a polgári forradalmak hagyományát. Apai részről dédnagybátyja az a Lauka Gusztáv, aki Petőfi egyik legjobb barátja volt, és egy ideig népszerű, biedermeier hangulatú költő. Másik oldalról a nagynénje az akkoriban ünnepelt színésznő, Hegyesi Mari. A korán árvaságra jutó leány tehát gazdag emlékek és művészi bátorítások hordozója. De szegény leány, aki örülhet, ha apácaiskolában kap ingyenes helyet, és úri származása ellenére rákényszerül a kenyérkeresetre, legalább addig, míg férjhez nem megy (és ne feledjük el, hogy ez még a múlt század végén van, amikor polgári vagy éppen nemesi leány számára vagy megvetettséget, vagy különc hírt, de legalábbis jó társaságon kívülállást jelentett, ha pénzkereső foglalkozása volt). A legtermészetesebb út volt a némiképpen mégis megbecsült munka felé, ha pedagógusnak megy. Így előbb tanítónői oklevelet szerzett, majd továbbtanult, és polgári iskolai tanárnő lett. (A polgári iskola a mostani általános iskola felső négy osztályának felelt meg; a fiú-polgárik főleg a szegényebb néprétegek iskolái voltak; a leánypolgári azonban általános jellegű volt, mert a legtöbb nőt ennél magasabb iskolába akkor még nem járatták.) Huszonkét éves korától kezdve csaknem élete végéig gyakorló tanár volt, férjhezmenetelekor sem hagyta abba a dolgozó nő életét, szeretett tanítani, néhány színvonalas tankönyvet is írt. Ifjúkorától fogva verseket ír. Élményei lázongóvá teszik, és a költészetben is keresi az újat. A hagyományossal szakítást kezdetben, a századfordulón, Kiss Józsefben, Heltai Jenőben, Makai Emilben találja meg. Korai versei az ő hatásukat mutatják, és Kiss József örömmel is ad helyet a fiatal költőnőnek A Hét hasábjain. De Bródy és Gárdonyi folyóirata, a Jövendő is közli a verseit. Tehát már akkor felfigyelnek rá, amikor még vidéki tanárnő (Miskolcon), és hamarosan sikerül is az irodalmi központ közelébe kerülnie: előbb Újpesten, majd az Angyalföldön tanít. Bekerül az irodalmi körökbe, ahol a hangadók azonnal felismerik egyéni hangját. Mert Kaffka Margit kezdő korában sem utánzója azoknak, akik hatnak rá, van egy senki másra nem emlékeztető, akkor nagyon is modern témavilága: a társadalomba kivetett, védtelen leányé. A női méltóság igénye jelenik meg vele irodalmunkban. Első házassága nem sikerül, hamarosan el is válik, de második férjével megtalálja a magánélet összhangját. Ez a második férj Balázs Béla öccse, nagy képzettségű orvos-biológus, szakmáján túl is igen kulturált, irodalmi érzékű, feleségét megértő férfi. A sógor, Balázs Béla pedig ez időben már a meginduló Nyugat első nagy gárdájához tartozik. És oda tartozik Kaffka Margit is. A Nyugat megindulásakor túllép korábbi éveinek hatásain, lenyűgözi Ady költői nagysága, de elragadja az egész költői nemzedék impresszionista-dekadens-nagyvilági hangja is. Lelkesen lép közéjük, és lelkesen fogadják: a Nyugat első számától egészen korai haláláig a nagy folyóirat munkatársa. Ott alakul, formálódik költészete, amelyben sajátosan találkozik a hétköznapi apróságok meghitt megragadása a szecesszió stílromantikájával. Idővel eljut az akkor nagyon modernnek érzett szabad versekhez is, de végső éveiben visszakanyarodik a dalszerű rímes versekhez. Ha csak verseket írt volna, emléke úgy marad fenn, mint a Nyugat első nemzedékének egyéni hangú költője, talán a legkitűnőbb magyar költőnő.

Kaffka Margit azonban ennél is több. Mert költői életművénél jelentékenyebb, amit prózában alkotott. Korai kisepikái — novellák, karcolatok — még inkább a költőre vallanak, de már készülődik bennük az író gazdag, színes, halk rezdüléseket ábrázolni képes stílusa. Ady hatása és a Nyugat körének világnézeti tudatosító ereje kellett ahhoz, hogy Kaffka felismerje emlékeiben a társadalom válságára jellemző mozzanatokat. 1911-re készül el legnagyobb műve a Színek és évek, egy gazdag lelki életű, de körülményei folytán minduntalan megalkuvásra kényszerülő asszony története. A regény hősnője nem azonos a meg nem alkuvó írónővel, de történetében mégiscsak sok az önéletrajzi mozzanat. Lélektani regény, de úgy, hogy azt a társadalmat marasztalja el, amelyben az ábrázolt lélek vergődik. A történetet az teszi hitelessé, hogy az írónő rokonszenvezik azokkal a nemesi hagyományokkal, amelyeknek elmúlását szükségszerűnek mutatja be, és szereti azokat a polgári eszményeket, amelyekről megmutatja, hogy az adott körülmények között menynyire alaptalanok. A Színek és évek tragikus összkép, de nem vezet egyéni tragédiához. A következő nagy mű, a Mária évei azonban már az önálló utat járó asszony tragédiáját ábrázolja. Közben novellák és kisregények egész sorát írja, szinte körképét adva bennük a női sorslehetőségeknek a századforduló Magyarországán. Kiindulása mindig a lélekábrázolás, néha — mint a Csöndes válságok kötet kitűnő novelláiban — nem is lép túl a belső világ mesterien árnyalt ábrázolásán. De ahogy az évek haladnak az első világháború felé, a pszichológia egyre inkább csak kiindulópont, amely a társadalmi kérdések feltárásához vezet. Az Állomásokban már a század kezdetének forradalmi szándékait akarta ábrázolni, de túl közel volt még ahhoz, hogy igazi nagy társadalmi regényt kerítsen tárgyából. A háború kitörése felháborítja. Férjét is katonának viszik. Egymás után érkeznek a hírek ismerősök haláláról. A költőnő előbb csak kétségbeesett, majd pacifista versekkel válaszol. De egyre jobban érti, miről van szó. Hiszen jó barátja Adynak is, aki nagyon jól értette, miről van szó. Kaffka Margit tehát várni kezdi a forradalmat.


... Színek és évek ... Egy nyugodt, tán kiábrándult, da megbékült szép öregasszony emlékezik... A múltra, emberekre, eseményekre, melyeknek körforgását egy színjolttá mosta a megbékítő emlékezés. A múlt palettája békés akvarellt ígér, a minden földi dolgon túl lévők szelíd bölcsességét, de a kép színfoltja: a vérpiros, a szűzfehér, a szelíd kék, a méregzöld s a reménytelen fekete kontrasztjai - tán a művész akarata ellenére - gondolkodtatnak, keserítenek, lazítanak. „Szép, nagy csendesség van körülöttem jó ideje már. Messzire tőlem csak megy tovább az élet, baj, osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek, elcsudálkozom, hogy az életet most élő emberek milyen gyerekesen kíváncsiak rá, hogy mi fog velük történni holnap vagy holnapután... Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés. Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép... így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak. Ilyen harangszós, meleg, magános délutánokon." Pórtelky Magda sorsa, emberi-női tragédiája nemcsak egyéniségében rejlik. Sőt egy „elkészültebb korban" egyéniségének értékes, előremutató vonásai kerültek volna felszínre. S itt, ebben a regényben jut el Kaffka ember- és valóságábrázolásának csúcsára. Az impressziók színes emlékképei mögül követelő erővel tör fel a súlyos realitás, a művésznek az a felismerése, hogy az asszonyi élet börtönéből a kiút csak a társadalmi korlátok ledöntésén keresztül vezet. Kaffka művészi erejét példázza hogy ok-okozati összefüggésbe tudta hozni egy asszony hulló életét a dzsentri pusztuló világával. A szintézis megteremtésével a századforduló Magyarországának legjelentö sebb társadalmi kulcsproblémáját ragadta még. Pórtetky Magda alakját a századvégi dzsentri gazdagon ábrázolt világa veszi körül.
A dzsentri-kérdés a tőkés-földesúri Magyarország rákfenéje volt a századforduló idején. 1848 után, mikor a nemesi kiváltságok megszűntek, s az ezer holdak egyre inkább kicsúsztak a volt nemesi birtokosok lába alól, a magyar urak ezt a változást nem akarták észrevenni, nem akartak változtatni sem régi gondolkodásmódjukon, sem életmódjukon. „Emberséges embernek maga fészkébe' van legtöbb becsületi!" - mondta Pórtelky Abris, az apai nagybátyám, aki életében, pedig idestova hatvanéves, soha által nem ment a vármegye határán. A láp megetti, eldugott ősi falut, Pórtelket is csak megyegyűlés vagy családi soka-dalmak idején hagyta el, vasúton, úgy mondták, nem ült még soha." Dolgozni egyáltalán nem akartak, a fizikai munkát lenézték, a kereskedelmi és produktív ipari tevékenységet magukhoz méltatlannak tartották. Görcsösen fenn kívánták tartani régi életüknek legalább a látszatát, külsőségeit. Elárasztották az állami és önkormányzati hivatalokat, a politikai élet és a katonai apparátus vezető posztjait. A dzsentrik az arisztokrácia riválisaként és egyben társadalmi támaszaként - meghatározták a társadalmi érintkezést, a feudalizmusból visszamaradt gondolkodásmód és társadalmi szokások elemeit továbbéltették az imperializmus korszakában is. Élesen elkülönültek a lakosság nagy többségétől, a munkásoktól és parasztoktól, a nemzeti egység kiteljesítésének útját járó népek, a románok, szlovákok, horvátok haladó mozgalmaival szemben a leganakronisztikusabb nacionalizmussal viseltettek. Az arisztokráciával s az ipari nagyburzsoáziával együtt ők alkották a „magyar úri társadalom" bűvös és zárt kasztrendszerét, melyből még az értelmiségi középrétegeket is kizárták. Nemcsak társadalmilag volt már romlott ez a világ, hanem erkölcsileg, sőt, fizikailag is. Baradlay Richárdtól, Noszty Ferin keresztül, Pórtelky Csabáig vezet az út.
Sokan azt mondják, hogy Kaffka kritikailag, de fájó együttérzéssel szemléli a dzsentri pusztulását. Nem szabad azonban Kaffkát Pórtelky Magdával azonosítanunk. Az ábrázolás hitelét éppen az adja meg, hogy a benne élő színes emlékképeiből ismerkedünk meg egy világgal, egy olyan világgal, melynek ő is - annak' idején - cselekvő részese, szenvedő áldozata volt. Az emlékező szelíd ecsetkezelése azonban nem változtat az elkészült tabló sötét tónusán.
Az öregedő Pórtelky Magda lányainak már más jövőt szán. „Kislányaim, lelkeim, csak ti tanuljatok! Mindenáron, mindenáron! Ne csináljatok ti semmit a ház körül, majd főzök, seprek, takarítok én, az én kidolgozott kezemnek, szétment, elhanyagolt testemnek már úgyis mindegy. Ti csak készüljetek szebb, diadalmaskodó, független életre; magatok ura lenni, férfi előtt meg nem alázkodni, kiszolgáltatott mosogató cselédje, rugdosott kutyája egynek se lenni. Csak tanuljatok, mindent, ha az utolsó párnám is adom érte."

Eddig sem volt idegen a publicisztikától, de most feladatának érzi.  Világnézetének módosulása versein is jól érződik. Érdekes, hogy ez időben tér vissza a szabad versektől a rímes versekhez, holott ez időben a szabad versnek még forradalmi íze volt. Kaffka Margit költészete azonban tartalmában, eszméjében forradalmasodik. S ami ennél is fontosabb: elbeszélő prózája egyre inkább kifejezetten társadalmi témák felé fordul. Ekkor írja utolsó regényét, a Hangyabolyt, amely egy apácaiskola zárt körében mutatja meg mesteri módon a társadalmi kapcsolatokat (1917). A zárt kör a nagyvilág jelképévé nő. És közben gyűlnek azok a végső novellák, amelyek 1918-ban A révnél címen jelennek meg. Itt elmarad a stílus impresszionizmusa, a fogalmazás fegyelmezetten szabatos, és habár az alakok lélektani ábrázolása kitűnő, a cél mégis mindenütt a társadalomkép. Kaffka Margit elérkezett művészi útjának új állomásához. De nem volt folytatás. Október végén még lelkesen üdvözölte a polgári forradalmat. Novemberben pedig jött a spanyolnátha, amelynek napok alatt számlálatlan tízezrek estek áldozatul. Megkapta Kaffka Margit is, megkapta egyetlen kisfia is. December elsején mindketten meghaltak. De az életmű mégsem torzó. Költőnek is, prózaírónak is a Nyugat első vonalában van a helye. A Színek és évek pedig beletartozik a legjobb magyar könyvek jegyzékébe.

Forras : innen...

A Budapesti Operabál története


A Budapesti Operabál története 1886. március 2-ig nyúlik vissza, mikor már a köz javára rendeztek összejöveteleket az arisztokrácia és a pénzvilág prominensei, mintául véve az uralkodói udvar hasonló alkalmait. A budapesti Operaházban a századforduló idején szinte havonta tartottak Operabált, minden esetben jótékonysági céllal. E bálok legtöbbje azonban nem volt teljes, a nézőteret nem kapcsolták be a tánchelyek közé. Sokak számára az Operabál egyenlő Béccsel, a bécsi zenével, bájjal és az ünnepélyes fesztiválok időtlen osztrák tradíciójával. A bécsi mintára először az első világháborút követően, 1934-ben szervezett újra Operabált az akkori Budapesti Operabarátok Egyesülete, melyen Lehár Ferenc vezényelt. A második világháborút követően ugyan számos rendezvénynek adott otthont az Opera épülete, de közadakozási céllal, saját nehéz anyagi helyzetén segítve, új tradíciót teremtve az 1996-os bál volt az első alkalom.

Az Operabál országos hatású fővárosi rendezvény, amely formája és jellege alapján a világban egyedülálló. A 62 év szünet után először 1996. február 17-én megrendezett Operabál műsorában fellépett Montserrat Caballé és ismert magyar operaénekesek, valamint részt vettek a bálon olyan hírességek, mint például Ornella Muti és Sascha Hehn is. A színpad és a nézőtér táncparketté alakított hatalmas területén 160 elsőbálozó nyitotta meg keringővel a bált. A vacsorát a Gundel étterem kínálta a báltermi páholyokban valamint a különböző stílusokban feldíszített különtermekben. A szabad italfogyasztáshoz az italokat a Zwack Unicum szolgáltatta. Az Operaház más-más helyszínein a bál vendégeit különböző műsorokkal és programokkal szórakoztattuk. Vendégeink kipróbálhatták szerencséjüket a kaszinóban, volt tombola értékes nyereményekkel, és bálkirálynő-választás.

Az 1997-es bál sztárvendége Jevgenyij Nyesztyerenko, orosz basszista, Kelen Péter Kossuth-díjas tenorista, háziasszonya pedig Rost Andrea volt.

1998-ban az Operabál február 21-én került megrendezésre. A műsor gerincét - Lehár Ferenc halálának 50. évfordulója alkalmából - Lehár-operettrészletek, -keringők képezték, amelyeket a magyar operaénekes sztárok mellett a bécsi Staatsoper örökös tagjai, Walter Berry és Heinz Zednik adtak elő, akik éjfél után igazi meglepetéssel szolgáltak: saját zenekaruk kíséretében valódi "heuriger"-dalokkal bécsi hangulatot teremtettek az Ybl-palotában.

Az 1999. február 13-án, 4. alkalommal megrendezésre került Budapesti Operabál mottója: "Oszkár tudja". A műsor Verdi Álarcosbálja köré szerveződött, egy eredeti maszkabál várta a bál vendégeit. Fellépő művészként Kertesi Ingrid, Rácz István, Mark Janicello vettek részt többek között a bálon.

Az évezred utolsó Operabálja 2000. március 4-én került megrendezésre. Ezúttal a millenniumi év alkalmából egy igazi magyar bált rendeztünk. A 64 pár nyitótáncos, a műsorban résztvevő művészek eredeti díszmagyarban jelentek meg. A műsorban - a meghívott sztárvendégek, Pitti Katalin, Miller Lajos, Kukely Júlia, Daniel Munoz, Fonyó Barbara - előadásra kerültek operaáriák és eredeti magyar táncok, mint a palotás és a csárdás, a Magyar Nemzeti Balett.

Az új évezred első Budapesti Operabálja 2001. február 24-én volt, amikor is az operairodalom egyik legnagyobb óriására emlékeztünk, halálának 100. évfordulóján. Az Operabál Giuseppe Verdi műveinek felidézésére vállalkozott. Vendégeink a mantuai herceg udvarába érkeztek meg, ahol a mantuai herceg fogadta a báli közönséget Violetta és Luna gróf társaságában. Fellépőként Fonyó Barbara, Berkes János, Lasse Sagen, González Mónika és Fekete Attila volt látható.

Forras : innen...

Az Anna-bál története


Az első Anna-bált 1825. július 26-án rendezte meg Balatonfüreden a Horváth-házban Szentgyörgyi Horváth Fülöp János leányának, Anna-Krisztinának a tiszteletére.


A település centrumában álló, copf-stílusú épület, melyet 1798-ban építtetett a Szentgyörgyi Horváth család, nemcsak az akkori társasági élet központja volt, hanem egyfajta szellemi alkotóműhely is, ahol a század elején kibontakozó reformkor nagyjai időről időre összegyűltek, így gyakran vendégeskedett Balatonfüreden Kossuth Lajos, Széchenyi István és Wesselényi Miklós is. Anna az első bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, aki majdan a szabadságharc altábornagyaként a tizenhárom aradi vértanú egyike volt.

Az első bált követően a minden év Anna naphoz legközelebbi szombatján megtartott Anna-bál mindig is az ország legelőkelőbb báljai közé tartozott, ahol a haza legjelesebb művészei, politikusai nyaranként találkoztak. Sokszor és szívesen látott vendég volt Jókai Mór, Blaha Lujza és Vörösmarty Mihály.


Az első világháború után megváltozott a fürdőélet jellege, így az Anna-bálok is veszítettek eredeti jelentőségükből, és a két világháború között is csak csendesen élt a hagyomány. A II. világháború után hivatalosan 1954. július 31-én rendezték meg újból az Anna-bált a Balaton étteremben, majd 1957-től a felújított egykori Kúrszalon, a későbbi SZOT Szanatórium (ma Anna Grand Hotel) színházterme adott otthont a bálnak. Az ebben az időben felelevenített hagyomány szerint, azóta is Eris aranyalmájával jutalmazzák a bál királynőjét, a két udvarhölgy pedig herendi vázát kap ajándékba. Huszka Jenőt, a neves zeneszerzőt is megihlette az Anna-bálok varázsa. Életének utolsó szerzeménye az Anna-báli keringő, melyet 1962-ben játszottak először a nyitótáncként hagyományos díszpalotás mellett.
1975, a 150. Anna-bál éve után a népművészet is bevonult a bálterembe, ahol magyar tájegységek mutatkoztak be, így 1976-ban Kalocsa, 1977-ben Hódmezővásárhely, 1980-ban Karcag volt Balatonfüred vendége. A bál érdekessége, hogy 2003. évben először átadtuk Kiss Ernő honvéd tábornok herendi porcelánszobrát egy olyan személynek, aki sokat tett és tesz Balatonfüred városért. 2003. évben Gyurkovics Tibor, 2004-ben Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, 2005-ben Melocco Miklós, 2006-ban Sugár András, 2007-ben Zettwitz Sándor kapta a díjat, Balatonfüredhez való kötődésük és munkásságuk elismeréseként. Az Anna-bálon az első helyezett hölgy Viktória díszítésű, a II. helyezett Rotschild, a III. helyezett pedig Aponyi mintával díszített Herendi porcelánvázát kapnak a Herendi Porcelánmanufaktúra felajánlásaként.

Forras : innen...

Régi Bálok



A mai bulvárlapok báli beszámolóit olvasgatva ugyancsak ásítoznának az előző századok bálozói Manapság csak táncolnak, esznekisznak az emberek a bálban, nincs lekérés keltette botrány, párbaj, lányszöktetés, egyszóval semmi, amire emlékezni érdemes. Bezzeg valamikor! 1348-ban, egy udvari bálon történt – amelyet a százéves háborút kirobbantó III. Edward angol király rendezett Calais-ban kedvese, Salisbury grófné tiszteletére –, hogy a szép kegyencnőnek tánc közben lecsúszott a térdszalagja. Edward, hogy megmentse a helyzetet, gyorsan odakapott, és a heves mozdulat fellebbentette a hölgy ruháját. Ez kaján vidámságot keltett az udvaroncokban.
A kuncogást hallva a király térdre ereszkedett a grófné előtt, és a legnagyobb nyugalommal feladta rá az intimnek számító ruhadarabot. Ekkor hangzott el szállóigévé vált mondása: „Honi soit qui mal y pense!” (Szégyen arra, aki rosszra gondol!). Megesküdött, olyan tiszteletet szerez a térdszalagnak, hogy azok is versengeni fognak érte, akik nemrég még gúnyolódtak rajta. Az általa alapított Térdszalagrend (Most Noble Order of the Garter) ma is Anglia legtekintélyesebb érdemrendje. Bár a történészek szerint Salisbury grófné báli malőrje csak legenda, a rendjel érmét díszítő Szent György alakjához sehogy sem illő, különös jelmondatra egyiküknek sem sikerült eddig hitelt érdemlő magyarázatot adnia. VI. Károly francia királynak, akin időről időre úrrá lett az őrültség, bizonyára egyik gyengébb pillanatában támadt az az ötlete, hogy udvaroncaival együtt gyantával és kóccal bevont maskarában vegyen részt egy táncmulatságon. A gyúlékony ruha tüzet fogott a túl közel álló orléans-i herceg égő fáklyájától, és csak Berry hercegnő lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy nem történt tragédia. A bátor asszony nem ijedt meg a lángoktól, hanem egy gyors, energikus mozdulattal letépte az égő gúnyát a királyról. Ugyanennek a VI. Károlynak a nevéhez fűződik az első olyan udvari táncvigalom, amelynek leírása fennmaradt az utókorra. Ezt 1385-ben Amiensben rendezték, a Bajor Izabellával tartott menyegzője alkalmából.
Az udvari bálok a 16. században váltak egyre gyakoribbá Franciaországban, főleg II. Henrik olasz származású feleségének, Medici Katalinnak köszönhetően, ő honosította meg az udvarban az álarcosbálokat is. Gyermekei tovább tökéletesítették ezt a mulatságot, egyik fi a, III. Henrik tette udvarképessé a valcer elődjét, a provence-i eredetű, hármas ütemű, gyors páros táncot, a voltát. A legfényesebb bálok a Napkirály udvarában voltak. Az uralkodó oda akarta bilincselni a nemességet az udvarhoz, hogy az ne ismételhesse meg a gyermekkora traumatizáló élményét okozó lázadást. Mindig valami újabb vonzó szórakozást kellett kieszelni számára, ezért kellettek a ragyogó bálok, amelyeket Európa-szerte igyekeztek utánozni az uralkodók. Párizs évszázadokra a mulatni vágyók Mekkájává vált, itt rendezték meg 1715-ben az első operabált, amelyen már a polgárok is részt vehettek. Halálos mulatság Egy ilyen operai álarcosbálon lőtt rá Stockholmban 1792. március 6-án Jacob Johan Anckarström százados III. Gusztáv svéd királyra, s az két hét múlva belehalt sérülésébe. Gusztáv a mi kalapos királyunk, II. József kortársa volt, és sokban hasonlított rá. Megszilárdította a parlament feletti királyi hatalmat, és számos felvilágosult reformot vezetett be. Ezzel maga ellen ingerelte a nemességet.
A halálát is egy nemesi összeesküvés okozta. A történetből izgalmas, bár a valóságtól sokban eltérő drámát kerekített Eugen Scribe, a 19. század népszerű francia darabgyárosa, Auber pedig operát írt Scribe műve nyomán, de nem aratott vele sikert. Utána Verdi próbálta operaszínpadra vinni a hatásos darabot. A nápolyi ősbemutatót azonban az utolsó percben lefújták, mert a pattanásig feszült politikai légkörben veszélyesnek tartották műsorra tűzni a királygyilkosságról szóló művet, főleg, mert a bemutató előtt pár nappal egy fi atal olasz sikertelen bombamerényletet követett el III. Napóleon francia császár ellen. A cenzor át akarta dolgoztatni Az álarcosbál egész cselekményét, de Verdi csupán egyetlen engedményre volt hajlandó: Svédországból Amerikába helyezte át a cselekményt, és Nápoly helyett Rómában adatta elő az azóta is gyakran játszott operát. Mária Terézia báljai A bécsi udvar VI. Károly idejében ismerkedett meg a franciásan pompás bálokkal. Lánya, Mária Terézia még rajta is túltett, gyakran rendezett fényes táncmulatságokat, amelyeken a magyar arisztokrácia színe-java is megjelent, jó alkalmat szolgáltatva a királynőnek fi atal párok összeboronálására. Az okos asszonyság a bálokat is politikai eszköznek tekintette. Ezt kedvenc lányának, Mária Krisztinának írt levele is elárulja:
„A magyarok szeretik a táncot, ezért juttass nekik belőle a lehető legtöbbet, zenével együtt. A pozsonyi országgyűlések alatt láttam, milyen jó hatással voltak a kis ünnepségek, mert nekik köszönhetően vetkőzhették le velünk szemben táplált előítéleteiket, amelyeket azért ültettek el bennük, hogy függőségben tarthassák őket.” Mária Terézia nem restellte a fáradságot, mindig személyesen ellenőrizte a báli előkészületeket, gondos háziasszonyként maga mérte ki a gyertyát. A táncmulatságokat politikai hasznosságuktól függetlenül nagyon szerette, feljegyezték róla, hogy harmadik lányának születése előtt pár órával még bálban volt. Pozsonyban is rendezett bálokat, az országgyűlések idején, később lánya, Mária Krisztina követte a példáját, aki Magyarország Pozsonyban székelő helytartójának, Albert szász-tescheni hercegnek volt a felesége. A takarékos, örökké reformterveivel elfoglalt II. József uralkodása alatt ritkábban rendeztek udvari bálokat, utóda, II. Lipót viszont nagyon szerette a pompát, és alaposan kipótolta, amit bátyja elmulasztott. Különösen fényesre sikerült az a táncmulatság, amelyet Bécsbe látogató sógora, a nápolyi király tiszteletére adott. Ezen a magyar főúri hölgyek mind magyar nemzeti viseletben jelentek meg. Táncos lábú pozsonyiak A bálok tekintetében Pozsony nemigen maradt el Bécs mögött: a magyar arisztokrácia szórakozásaiban is igyekezett utánozni a bécsi udvart. A nagy táncmulatságoknak több évszázados hagyományuk volt itt, hisz minden koronázásnak, az uralkodó látogatásainak fénypontja volt a reprezentatív bál. Hogy mennyire szerettek táncolni a régi pozsonyiak, bizonyítják az egykori újságok is. A Nyugatmagyarországi Híradó 1903. évi száma csak január 10-e és 31-e között sorrendben a következő rendezvényekről tudósít: kábelgyári alkalmazottak bálja, pincérek jelmezbálja, hadastyánbál, postai és távíróaltisztek bálja, építőmunkások bálja, kocsis- és szolgabál, pincérbál, bőrgyári munkások bálja, jelmezbál, vincellérbál, cipészek bálja, jelmezbál, fémmunkások bálja, a veteránpénztár bálja. A szocializmus évtizedeinek gleichschaltolása utolérte a bálokat is, de szerencsére ez csak egy átmeneti epizód volt. A rendszerváltás után az operabállal együtt számos régi táncos rendezvény éledt újjá tájainkon, van miben válogatni. Állhat a bál.

Forras : innen...

2016. január 24., vasárnap

Márai Sándor: A nőkről általában


Köszönet a nőknek

Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején.
Köszönet a nőknek, köszönet.

23 Meglepő Tény a Nőkről


1. Minden 1.5 percben meghal egy nő a világon vagy a szülés vagy pedig a terhesség miatt.
2. Egy átlagos nő kb. 20000 szót beszél naponta. A férfiak kb. 7000-et.
3. A 20 leggazdagabb nő a világon – kivétel a 17.-k – az apjától vagy a férjétől örökölte a pénzét.
4. Nők átlagosan kb. 47 órán keresztül tudnak titkot tartani.


5. A tudósok szerint az újszülött illata úgy hat az anyukákra, mint amikor egy drogos megkapja a régen áhított kábítószert.
6. Az ókori Rómában a nők a gladiátorok izzadságát kenték magukra. Úgy gondolták, hogy így szebbek lesznek.
7. Nagy-Britanniában átlagosan egy nőnek 19 pár cipője van, de csak hetet hord.
8. Oroszországban 9 millióval több nő van, mint férfi.
9. A nők kb. 1 évet töltenek el életük során azzal, hogy mit vegyenek fel.
10. A nők évente 30-60 között sírnak, míg a férfiak csak maximum 17-szer.


11. Egy átlagos férfi naponta hatszor fekszik le, míg egy nő csak háromszor.
12. A legfiatalabban elvált lány 10 éves volt.
13. A magas sarkú cipőket és szandálokat először férfiak hordták a 16. században. A nők később azért kezdték el hordani, hogy erősebbnek, férfiasabbnak tűnjenek.
14. Izrael az egyetlen olyan ország a világon, ahol nőket is behívhatnak katonai szolgálatra.


15. Átlagosan a nők szíve gyorsabban ver, mint a férfiaké.
16. 2013.-ban lett terhes az a nő, akin először végeztek méh átültetést.
17. A nők életük során kb. 4 éven keresztül menstruálnak összesen.
18. A nőknek több ízlelőbimbójuk van, mint a férfiaknak.
19. Az egyik kutatás felfedte, hogy a magasabb nők nagyobb eséllyel lesznek rákosak.
20. Nagy-Britanniában egy átlagos nőnek kb. 100 kézitáskája van élete során.
21. Több mint 40 ezer nő az USA-ban allergiás a férfi spermára.
22. A nők terhesek lehetnek akár az együttléttől számított 5.-8. napon is.
23. A legtöbb gyermeket szülő nőnek 69 gyereke volt. A 18. században élő nőnek 27 terhessége volt melyből 16-szor ikrei, 7-szer hármasikrei, 4-szer pedig négyesikrei születtek. 67 gyermeke maradt életben. (Megjegyzés: Az apuka Feodor Vassilyev még több gyermeket szeretett volna, így újra nősült. Második feleségétől is született 6 ikerpár és 2 hármasiker. 75 évesen 82 élő gyereke volt.)


Forras : innen...

A tökéletes férfi


Rengeteg ostobaságról készül felmérés, természetesen nem marathatott ki ebből a "tökéletes férfi" jellemzői sem. Íme a lista, ami Austin Reed és csapat felmérésének eredménye, mely során 2000 hölgyet kérdeztek meg:

1. 180 centiméter magas

2. Izmos, sportos

3. Barna szemű

4. Rövid, sötét hajú

5. Jól öltözött

6. Nem iszik

7. Nem dohányzik

8. Divatos farmert, inget és V-nyakú pulóvert visel

9. 17 perc alatt elkészül

10. Van stílusa

11. Családot szeretne

12. Évi 77 ezer dollárt keres

13. Szeret vásárolni

14. Húsevő

15. Borotvált

16. Sima a mellkasa

17. Szereti a sorozatokat

18. Szereti a focit

19. Audit vezet

20. Egyetemi végezettsége van

21. Többet keres, mint a párja

22. Szeret viccelődni és jókat nevetni

23. Megértő, amikor a felesége/barátnője kiborul

24. Csak akkor mondja, hogy „szeretlek”, ha tényleg úgy is gondolja

25. Beismeri, ha megbámul más nőt

26. Van jogosítványa

27. Tud úszni

28. Tud bicajozni

29. Képes kicserélni a kereket az autón

30. Rendszeresen felhívja az édesanyját

Elég irreálisnak tűnik egyetlen férfitől elvárni, hogy ezt mind teljesíteni tudja. Vajon mi nők tudnánk az ő harmincas listájukat teljesíteni? Bár szerintem az ő listájuk maximum 5-10 feltételből állna csak. Milyen szerencse hölgyeim!

A túlzott elvárások veszélyesek minden kapcsolatban. Miután közüljük a választottal, az vagy elmenekül, vagy megpróbálja teljesíteni és depressziós, alkoholista papucsférj lesz belőle. Az meg biztos nem az álma egy nőnek sem. Szerintem a legjobb, ha elfogadjuk egymás tökéletlenségét és egymást megértve és elfogadva csak úgy szeretjük egymást.

Forras : innen...

2016 a kedves pasik és a humoros csajok éve


A társkeresőkön a legtöbben valóban komoly kapcsolatot, társat keresnek. A Csajok és Pasik friss felméréséből az is kiderült, hogy az ideális pár mindkét nem szerint elsősorban kedves és humoros kell legyen. A kutatás emellett arra is rámutatott, hogy tulajdonképpen nincs összefüggés aközött, hogy milyen külsejű sztár tetszik nekünk, és hogy milyen párt keresünk. Szívesen nézegetjük George Clooney-t és Scarlett Johanssont, de randizni a mackós pasikkal és a „szomszéd lányokkal” akarunk.


A friss felmérés szerint a társkereső csajok 96%-a, a pasiknak pedig majd 90%-a komoly kapcsolatot keresve regisztrált online társkeresőre, csak a maradék néhány százalék gondolkodik könnyed, futó kalandokban. A Csajok és Pasik friss felmérése arra is rámutatott, hogy milyen típusú párt keresünk majd idén.

A megkérdezett csajok többsége mackós, „aputestű”, öltönyös üzletembert vagy pedig klasszikus macho pasit szeretne magának. 2016-ban kevésbé menő a hipszter, a geek vagy a lumberszexuális (kockás ing, nagy szakáll) külső, és nem menő az anyuci pici fia stílus sem. A pasik elsősorban a „szomszéd lány”-típusra vágynak, de sokan szeretik a sportos lányokat is. Minden negyedik pasi válaszolta, hogy a kedves, átlagos külsejű csajok jönnek be nekik, ötödük pedig az ártatlan kislányos külsőre bukik. Úgy tűnik, a titkárnős stílus és a Barbie-baba külső sem túl népszerű 2016-ban!
De vajon mi a helyzet akkor, ha a megkérdezetteknek arra kell válaszolniuk, hogy a külföldi hírességek közül ki tetszik nekik a legjobban? A válaszok nem túl meglepőek, de nem feltétlenül tükrözik a fenti típusokat. A nők többsége George Clooney-t tartja a legvonzóbbnak, őt követi Johnny Depp, a harmadik pedig Ryan Gosling lett. A pasik kedvence a válaszok alapján sorrendben Scarlett Johansson, Katy Perry és Jennifer Lawrence.

És mi a helyzet a belső tulajdonságokkal? A jövő egyértelműen a kifejezetten kedves fiúké, a megkérdezett csajok több mint fele ezt tartja a legfontosabb tulajdonságnak. Emellett a jó humort emelték még ki, szeretik ugyanis, ha párjuk meg tudja nevettetni őket. A csajok esetében a legtöbb szavazatot a nőiesség és a jó humor kapta, az hogy a lány házias legyen és tudjon főzni nem erős elvárás.

A válaszokból emellett még az is kiderült, hogy a legtöbben egész évben, időszaktól függetlenül kitartóan keresik az ideális társat, ugyanakkor karácsony előtt és az év elején mindenki kicsit több időt tölt online társkereséssel.
Ha tehát épp társkeresésben vagyunk, 2016-ban jó eséllyel találhatunk párra. És ne feledjük, nem kell arra alapozni, hogy a másik nem éppen melyik sztárért van oda! A legtöbben kedves, átlagos külsejű, szerethető társra vágynak.
És ha eljutottál az első randiig, feltétlenül bonts egy pezsgőt!

Adatok:
A felmérés 4747 fő megkérdezésével készült a Csajok és Pasik felhasználói körében 2015 decemberében.

Forras : innen...

Gondolatok a nőkről – nem csak nőknek!


A szörnyű az, hogy sem a nőkkel, sem őnélkülük nem élhetünk – kesergett  egykoron Byron. és milyen igaza is van, vallják ma is a férfiak.


Annyi minden van benned, s mind közül a legnemesebb, hogy érzéked van a boldogsághoz. Ne csak egyszerűen egy férfitól várd az életet. Ezért csalódik annyi nő. Önmagadtól várd. (Albert Camus)

Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő. ( Coco Chanel)

Minden nőnek, aki kövérnek tartja magát, mert nem nullás a mérete, üzenem, hogy csodálatosak és a társadalom torz.(Marilyn Monroe)

Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik. (Audrey Hepburn)

Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. (…) Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. (…) Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű.
(Courtney E.Martin)

Nem félek, ha nőmet
Szépnek mondják, ha társaságba jár,
Dalol, táncol vagy fesztelen cseveg;
Az erényesnek mindez éke inkább. (W. Shakespeare)

Két olyan női mosoly létezik, amit az angyalok elirigyelnének: az egyik, mellyel a nő a szerelmét fogadja, mielőtt szavak hagynák el az ajkát; a másik pedig, mellyel az elsőszülött gyermekét üdvözli, s biztosítja az anyai szeretetről. (Thomas Chandler Haliburton)

Anya, ki minden nap hős, meséje csodavilág,
Ki mással törődik, nem csak az orráig lát,
Aki eléri a célját, úgy, hogy segít hátra is,
Megmutatja, hogy sikerül, majd lehet másnak is,
Ápol, kitart, őszintén gyászol,
Aki elfogadja, ha el kell engedni magától,
Aki mások örömében igaz módon osztozik,
Nem csak a sikeres hős, az bizony a szorgos is. (Punnany Massif)

Okos embernek tudni kell, hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt; a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt nagyságúak a férfiérzéshez képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulet Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik.  (Krúdy Gyula)

Ne felejtsd el, hogy egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.  (Szepes Mária)

Forras : innen...

Nőtípusok, akiket kerülnek a férfiak


Biztosan veled is előfordult már, hogy megismerkedtél egy sráccal, akiért már az első találkozó előtt, mondhatni látatlanban is teljesen odavoltál, aztán jött az első randi, ami után hirtelen eltűnt.Ha ez veled is előfordult már – és többször is – akkor sürgősen változtatnod kell néhány tulajdonságodon!


Biztosan veled is előfordult már, hogy megismerkedtél egy sráccal, akiért már az első találkozó előtt, mondhatni látatlanban is teljesen odavoltál, aztán jött az első randi, ami után hirtelen eltűnt.Ha ez veled is előfordult már – és többször is – akkor sürgősen változtatnod kell néhány tulajdonságodon!

Vannak olyan női tulajdonságok, amelyek sajnos eléggé kiábrándítóak. Éppen ezért, ha nem szeretnéd, hogy a személyes találkozások száma egynél megálljon, akkor muszáj lesz ezeken változtatnod vagy nagyon sokáig szingli maradsz… A problémát legtöbbször az okozza, hogy van néhány olyan személyiségtípus, melyeket a férfiak már messziről elkerülnek. Közéjük tartozol te is?

1. A flörtölős

Semmi kétség, a férfiak szeretik azokat a nőket, akik flörtölnek, de ennek is van egy bizonyos határa. Nincs azzal semmi gond, ha könnyen belemész egy kis játékba, vicces és vonzó vagy, és ráadásul nem szégyenlősködsz, hiszen így neki is sokkal könnyebben megy az udvarlás. Az egészben csupán az nem mindegy, hogy az alkalmi vagy az állandó flörtölők csapát erősíted, hiszen az utóbbitól menekülnek a férfiak. Az ilyen nők folyton gesztikulálnak, megérintik a közelükben lévő másik pasikat. Persze először kihívást jelenthet egy olyan hölgy, aki mindig mindenkivel kacérkodik, de ha komolyabbá válik a kapcsolat, akkor ez elég hamar visszataszítóvá válhat a kiszemelt férfi számára. Az ilyen kacérkodó hölgyeknek a folyamatos figyelemre van szükségük ahhoz, hogy szinten tartsák az önbizalmukat, és erre az erősebb nem képviselői is hamar rájönnek. Persze egy magabiztos, türelmes pasi lehet, hogy tudja kezelni ezt a viselkedést, de valószínűbb, hogy rövid idő után rájön, csak az idejét pazarolja.

2. Az elkötelezett

Minden esetben próbáld magad a pasi helyébe képzelni! Megismerkedsz egy csodálatos nővel, alig várod az első randit, ahol minden a lehető legtökéletesebb. Fantasztikusan érzed magad, aztán egyszer csak derült égből villámcsapásként megváltozik minden… A partnered elkezdi a távoli jövőtöket tervezgetni, már az esküvőtök dátumát is kitűzte, a jövendőbeli gyermekeitekről beszél, azon gondolkodik, hogy kettőt vagy hármat szeretne, fiút vagy inkább lányt, mi legyen a nevük, majd a jövőbeli kiskutyátok fajtáján kezd el gondolkodni. Hidd el, ezzel mindent el lehet rontani, hiszen óriási nyomás kerül a kiszemelt pasira. Egy egészséges párkapcsolatban az első randik és az első néhány hónap az ismerkedésről szól. Ha ennyire előre is gondolkozol, ne ijeszd el a pasit ezekkel!

3. Ragaszkodó

Egy igazi anyáskodó típus: sehova nem tud elmenni és semmit nem tud megcsinálni a párja nélkül. Naponta többször – rosszabb esetben folyamatosan – bombázza e-mailekkel, telefonhívásokkal a partnerét, és teljesen kiakad, ha nem felügyelheti a párja viselkedését. Ha te is ebbe a típusba tartozol, akkor valószínűleg sokkal több energiát fektetsz egy kapcsolatba, mint amennyire szükség lenne. Mivel egymagad nem tudsz meglenni, így muszáj, hogy valamivel foglalkozz, lekösd a figyelmed. Vigyázz, mert teljesen kiszívod a másik energiáit és ráadásul a függéseddel még a türelmét is próbára teszed!

4. A bulizós

Eleinte vonzónak tűnhet egy olyan nő, aki a bulik középpontjában áll. Törődő, ám mégis kicsit vad, kívülről pedig mindenképpen érdekesnek tűnhet. Aztán ha a férfi közelebbről is megismeri, akkor általában kiderül, hogy az élete a buliknál véget is ér. Jól hangzik, egy mindig vidám, folyamatosan pörgős lány mellett az élet, de mi lesz akkor, amikor nyugalomra, komolyságra van szükség? A bohóckodás, a nyitott személyiség és a kacérkodó tánc eleinte mulatságos lehet, de az ilyen lányok általában nem tudják, hol a határ. Nehéz lehet normális kapcsolatot kialakítani egy olyan nővel, akinek minden gondolatát a bulik teszik ki.

5. A csacsogó

Ő az, aki soha nem fogja be a száját, folyamatosan beszél, és mindez úgy megy neki, hogy szinte levegőt is alig vesz. Az életében történő összes fontos és lényegtelen dolgot megoszt bárkivel, s ehhez a személyiséghez gyakran társul a drámaiság és pletykásság is. Ez az a nőtípus, aki – érthető okokból – őrületbe kergeti a férfiakat. Azt érezteti a másik féllel, hogy ő mindent jobban tud, ezt azonban csak rövid ideig tolerálja a pasi. A legtöbb ember szerint két fél kell a beszélgetéshez, de ő ezt nem így gondolja. A nők amúgy is fecsegősebbek, mint a férfiak, de az ilyen nő nem tudja, hogy a hallgatás néha aranyat ér. Meg kell értenie, hogy minél kevesebbet beszél, annál többet tanul.

Forras : innen...

Számít a szerelemben a korkülönbség?


Azt mondják, hogy a szerelemben nem számít a korkülönbség. Vajon valóban igaz ez a mondás, és tényleg nem jelent problémát az életkor?


Azt mondják, hogy a szerelemben nem számít a korkülönbség. Vajon valóban igaz ez a mondás, és tényleg nem jelent problémát az életkor?

Tiniként sokat számít az a néhány év különbség a párok életében, hiszen ilyenkor a lányok – mivel kicsit gyorsabban érnek a fiúknál – szívesebben választanak idősebb, tapasztaltabb partnert. Aztán ahogy múlnak az évek, egyre kevésbé van jelentősége a kornak, hiszen néhány évnyi különbség még akár kiegyensúlyozottabbá is teheti a kapcsolatot. Sokan úgy tartják, hogy az a legideálisabb, ha megegyeznek az életkorok, vagyis egyidősek a párok, esetleg maximum 2-3 év különbség van köztük, hiszen ilyenkor nagyobb az esély az egyetértésre, a közös nézetekre.

Ha a férfi néhány évvel fiatalabb a nőnél, akkor a választott pasinak gyorsan fel kell nőnie a feladathoz, hiszen a legtöbb nő 30 éves kora körül már családot szeretne. Emellett persze ugyanazt várja el az idősebb nő a fiatalabb pasitól is, mint amit egy korabeli férfitől elvárna. Ilyenkor problémát jelenthet, hogy amíg te már a babaneveken gondolkozol, addig a párod még a szórakozáson és a haverokkal való sörözésen töri a fejét. Így könnyen lehet, hogy mire megérne a feladatra a választottad, addigra te vagy kifutsz az időből, vagy feladod az egészet és ott maradsz egyedül. Az is gyakori probléma, hogy a nők sokszor nem találják a közös hangnemet a náluk fiatalabb férfiakkal, ez pedig főleg a komolytalanságnak vagy az egzisztencia hiányának köszönhető. Általában azok a nők választanak fiatalabb férfit, akiknek a frissesség, a vidámság hiányzik az életükből, és emelett nem vagy csak később szeretnének családot alapítani, de jelenleg sokkal jobban szeretnék élvezni az életet.

A legáltalánosabb az, amikor a kapcsolatban a férfi néhány évvel idősebb a nőnél. Ennek az az oka, hogy a nők ösztönösen azokhoz a férfiakhoz vonzódnak, akik meg tudják teremteni számukra a családalapításhoz szükséges körülményeket. Persze ez csak általános feltevés, hiszen attól mert valaki idősebb, egyáltalán nem biztos, hogy biztosabb lábakon áll, mint egy fiatalabb férfi.

A túl nagy korkülönbség esetén (10-15 év) is lehetnek problémák, így például az idősebb férfi túl nagy nyugalma lehet, hogy egy ideig vonzó, de hosszútávon unalmassá válhat. Ennél nagyobb gond lehet, hogy még a jóval fiatalabb nő minden vágya a gyermek, addig egy meglett férfinek sokszor már eszében sincs családot alapítani. Ha nagy a korkülönbség, akkor az átlagosnál sokkal több időt kell szánnotok beszélgetésre, és a kompromisszumok keresésre. A közös jövő szempontjából további probléma lehet, hogy bár kiszámíthatatlan, mégis előfordulhat, hogy szerelmünktől sokkal előbb kell elbúcsúznunk, mint ahogy azt szeretnénk.

Persze a beszélgetések minden kapcsolatban fontosak, a korkülönbségtől függetlenül. A nők számára a legfontosabb a biztonság, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy lakás és autó tulajdonosnak kell lennie a választottnak, de tervekkel és célokkal kell rendelkeznie a közös jövőre nézve. Azt pedig, hogy mennyi az ideális korkülönbség nekünk kell éreznünk. :)

Forras : innen...

Karinthy Frigyes : Az asszony és az igazság


Az asszony elment az Igazsághoz, és így szólt:
- Nem szeretem a férjemet, el akarok válni tőle, kérem, válasszanak el.
Az Igazság a döntvénytár egyik kiadványában lapozgatott, és gépiesen válaszolt:
- Kérem szépen, az nagyon egyszerű. Beadja a válókeresetet, mire felszólítjuk a férjet, hajlandó-e elválni, és ha hajlandó, rendben van a dolog, elválasztjuk.
- Csakhogy a férjem nem hajlandó elválni, mivel erre semmi oka, csak nekem van rá okom, mivel nem szeretem őt.
- Ez kérem, nem ok. Miért nem szereti őt?
- Azt én nem tudom, hogy miért nem szeretem, valószínűleg azért, mert utálom.
Az Igazság a döntvénytárt nézegette, de nem talált erre vonatkozó utasítást.
- Hát kérem, az nem úgy van. Ebben az esetben nem választjuk el. Csak két eshetőség lehet - vagy az, hogy a férj hajlandó elválni, vagy pedig a másik, hogy kegyed olyan okot tud felhozni, melyet a törvény válóoknak elfogad. Iszákos az ön férje, azért nem szereti?
- Nem iszákos. Mégse szeretem. Talán, ha iszákos lenne, szeretném.
- Veri nagyságodat a férje?
- Nem ver. Mégse szeretem. Talán éppen akkor szeretném, ha verne.
- Nem tudja eltartani, ezért nem szereti?
- El tud tartani, mégse szeretem.
- Hát akkor itt van ez az utolsó és legfőbb argumentum: nem férfiú-e kegyedhez a férje? Mert ha be tudja bizonyítani, hogy kedves férje nem férfiú, abban az esetben a törvény elismeri, hogyha nem férfiú, akkor nem is férj, és elválasztja önöket.
- De bizony férfiú, hiszen éppen azt nem szeretem benne, hogy mégis férfiú akar lenni hozzám, mikor nem szeretem. Ha nem akarna hozzám férfiú lenni, akkor tudnék mellette élni, még ha nem is szeretem. Hiszen éppen azért jöttem a törvényhez, hogy akadályozza meg a férjemet abban, hogy hozzám férfiú lehessen.
- Hja, kérem, erre nincs törvény. Ha kegyed azt tudná állítani, hogy a kegyed férje nem férfiú, akkor esetleg lehetne valamit csinálni.
- Csak akkor?
- Csak.
Az asszony gondolkodott.
- Hát tudja mit? - mondta aztán - most jut eszembe, nem férfiú. Ezennel beadom férjem ellen a válókeresetet, azzal az indoklással, hogy nem férfiú, tehát nem is lehet férj.
Az Igazság jegyzőkönyvet vett fel.
- Tudomásul vesszük, hogy az ennyi és ennyiedik törvénycikkre hivatkozva, beadta férje ellen a válókeresetet. Megindítjuk a vizsgálatot, és az eredményről értesíteni fogjuk.
Az asszony hazament és várt. Az Igazság pedig elment a férjhez, és így szólt hozzá:
- Az ön felesége azt állítja, hogy ön nem férfiú, és ezen az alapon el akar válni öntől. Mit tud felhozni védelmére?
- Micsoda beszéd az, hogy én nem vagyok férfiú?
- Bizonyítsa be!
- Hogy bizonyítsam be, mikor a feleségem nem hagyja bebizonyítani? Bezárja az ajtót.
Az Igazság egy percig gondolkodott. - Orvosszakértőt fogunk megkérni.
Az orvosszakértő odanyilatkozott, hogy az ember férfiúi mivoltát csak nővel szemben bizonyíthatja. Viszont az asszony nem hajlandó arra, hogy a bizonyítás céljából kísérleti anyagul szolgáljon, s erre a törvény nem is kötelezheti. Mi itt a teendő?
Az Igazság három napig gondolkodott, aztán rájött, hogy ezt csak úgy lehet elintézni, ha a törvény egyenesen kirendel egy nőt, akivel szemben a férj bebizonyíthatja, hogy ártatlan a vádban foglalt gyanúsítással szemben, mely szerint ő ártatlan. Bizonyítani kell, és más mód nincsen rá.
            Kirendelt a törvény egy nőt, aki effajta tudományos és szakértői kísérleteknél, félhivatalos megbízatás révén, hivatásszerűleg asszisztálni szokott, és kiküldött bizottság előtt a férj bebizonyí­totta ártatlanságát. Jegyzőkönyvet vettek fel, mely a csatolt orvosi látleletre hivatkozva meg­állapítja, hogy a felesége által emelt vád alaptalan, mivel a férj igenis férfiú, minek következtében az egyetlen felhozott válóok elesvén, a válókereset visszautasítva a megfelelő törvénycikk értelmében, indokoltatik. Erről értesíttetik az asszony.
            Az asszony a haját tépte, aztán felvette legszebb kalapját, és elindult a Duna-partra, hogy vízbe vesse magát. A Kossuth Lajos utcában találkozott az ügyvéddel, akinek elpanaszolta, hogy bánt el vele az Igazság.
Az ügyvéd egy pillanatig gondolkodott, aztán így szólt:
- Várjunk egy kicsit azzal a vízbe ugrással. Be fogjuk adni még egyszer a válókeresetet.
- Hogy adjam be? A férjem nem iszik, nem ver, el tud tartani és férfiú. Más okot nem fogad el az Igazság.
- Dehogynem. A házasságtörést. A kegyed férje házasságot tört, és erről a törvény maga vett fel bizonyító jegyzőkönyvet. Hoci csak ide azt a kis okmányt.
Rögtön megcsinálták a válókeresetet - és az Igazság, a megfelelő törvénycikkre hivatkozva, házasságtörés címén elválasztotta az asszonyt a férjétől.

Karinthy Frigyes : Férfiideál


- Mégis, milyennek kellene lenni annak a férfinak? - sürgettem őnagyságát, magam is csodálkozva kíváncsiságomon, mert hiszen egy csöppet se érdekelt, hogy mit fog felelni.
Őnagysága behunyta a szemét, mosolygott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
Hála istennek, gondoltam, úgyse lehet elmondani, akkor hát beszéljünk valami másról, például, hogy mikor hozzák az uzsonnát.
Őnagysága kinyitotta a szemét, és elkomolyodott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
- Persze hogy azt hiszem, miért ne? Magasnak, szőkének és kékszeműnek, mi? Őnagysága legyintett.
- Milyen ostobák maguk! Igazán azt hiszik, nálunk is az a fontos, ami maguknál - megjelenés, forma - testi szépség?
- Igazán? Hát lehet csúnya is?
- Csúnya? Azt nem. Azt nem mondom. Arról szó sem lehet. Szépnek kell lenni, az természetes. Csakhogy a szépség magában nem elég. Az olyan természetes alapfeltétel, mint a levegő, ami nélkül úgyse lehet szó semmiről. De hol van még a szép férfi a férfiideáltól! Csak maguk őrülnek meg mindjárt, ha egy nő szép. Nekünk az kevés! Szépek lenni magunk is tudunk. Megint behunyta a szemét, nedves, kicsit nyitott szájjal mosolygott, hátradőlt, hosszú szempillái kéjesen remegtek. Rettentő csúnya volt.
- Szóval - okosnak is kell lennie? Lángésznek - zseniálisnak - nagy gondolkodónak? - suttogtam rekedten. Nagyon szerettem volna uzsonnázni.
Őnagysága dallamosán felnevetett. Rémes hangja volt.
- Csacsi! Mi közöm a gondolataihoz - ha nem énrám vonatkoznak! Még ha akkora lángész is, mint az a Shakespeare vagy az az Edison! Az a férfi, akiről mi ábrándozunk, elsősorban férfi - nem világboldogító apostol!
- Hát lehet buta is?
- Hova gondol! Az természetes, hogy mellékesen világboldogító apostol. Csak nem gondolja, hogy engem például igazán érdekelni tudna egy buta férfi. De az, hogy okos és tehetséges legyen, hozzátartozik a dologhoz, abban semmi különös nincsen - hiszen különben nincs is mód rá, hogy megismerkedjünk. Egy buta férfival szemben mindig érezzük a szellemi fölényünket és az elviselhetetlen - mert mi nem szeretünk fölényben lenni, szellemileg.
Kiegyenesedett, gúnyos szikra villant meg a szemében, hidegen, nyugodtan végigmért. Kimond­hatat­lanul ostoba képe volt.
- Értem - mondottam lesütött szemmel, mert mintha a szobalány lépteit hallottam volna, és nem akartam, hogy észrevegye, mennyire örülök az uzsonnának. - Értem. Röviden szólva: olyannak kell lennie, hogy szerelmet keltsen. Az a bizonyos férfi, aki nem tudni, miért, tetszik a nőknek: valami rejtett fluidum van benne, sugárzó erő. Az arca szellemet, bátorságot, okosságot, önérzetet tündököl.
Sajnálkozva nézett rám. Nagyon megsajnáltam.
- És egyéb semmit?
- Hát még mit?
- Szellem! - bátorság! - okosság! - önérzet! És hol a legfontosabb: a rajongás?
- Rajongás?
- A rajongástól, a szerelemtől elboruló szemek, ahogy rám néz? A vak imádat, az alázatos hódolat, amibe felolvad, ha meglát? Az ájult szerelem, amitől egész lénye remeg? A kétségbeesett zokogás, a leugrás a negyedik emeletről, a vak dühroham, amivel tőrt ragad, hogy leszúrja azt a másik férfit, akire ránézek?
- De miért nézne másra, ha egyszer...
- Na hallja! Hát azt hiszi, tudnék szeretni olyan férfit, aki terrorizál engem, aki a szabadságomat akarja? Egy rabszolgatartót? Pfúj! Undorodom a féltékeny férfiaktól - akik megalázzák önmagukat!
- De hisz az előbb...
- Mit, előbb? Az én férfiideálom titokban szenved, nem szól, csak szenved, emészti magát értem - halálosan tudnék szeretni egy ilyen férfit!
Megállapíthatom, hogy őnagysága halálosan tudna szeretni egy olyan gyönyörű szép, zseniális, gazdag és tökéletes férfit, aki reménytelenül szereti őtet, és fájó szívvel lemondtam az uzsonnáról, mert már mennem kellett.

Karinthy Frigyes : Egy férj naplójából


Nov. 1.
Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.

Febr. 15.
De nekem mégiscsak gyanús a feleségem. Ma gyereket szült nekem, hát nézem a gyereket, vörös haja van és három füle, nézem a szobaurat, annak is vörös haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok, de a feleségem megmagyarázta, hogy aszongya, biztosan ikreknek akartak születni, aztán meggondolták, és összementek mégis, de siettükben az egyiknek a másik füle kimaradt, hát ebbe lehet valami.

Márc. 2.
Nem tudom, de nekem roppant gyanús a feleségem, mégis. Ma megyek az utcán, hát véletlenül fölnézek egy ablakba, ott látom a feleségem, kibontott hajjal csókolózik egy alacsony fiatalem­berrel. Mindjárt különös volt nekem, direkt megvártam lent a lépcsőházban, és kérdeztem tőle, mit keres ebbe a házba, erre pofon vágott, mondta, hát egy új unokafivérem született, marha, azt jöttem üdvözölni. Kérdeztem, hogy akkor mért bontotta le a haját, mondta, mert meleg volt, hát abba igaza van, kezd már nagyon meleg lenni.

Jún. 14.
Mégiscsak gyanús nekem a feleségem, tudja isten. Hazajövök a hivatalból, hát amint megyek keresztül a szobán, a feleségem, látom fekszik a díványon, és a házmester is feküdt a díványon, eleinte nem akartam szólni, bementem a másik szobába, de aztán, mikor a házmester elment, mégiscsak szeget ütött a fejembe a dolog, meg is kérdeztem egyenesen a feleségemet, nem sokat teketóriáztam, hogy mi az, de ő mondta, hál' istennek, hogy csak valami lakbérről volt szó, aztán közbe elfáradtak, hát azért feküdtek le, szegény házmester fáradt volt, az igaz, egész éjjel kell neki szaladgálni ajtót nyitogatni.

Aug. 3.
Valami jót kitaláltam ma, mert nekem nagyon gyanús volt a feleségem, éjjel, mikor azt hitte, hogy alszom, lassan felöltözött mindig, és elment hazulról. Hát erre kötöttem egy spárgát a lábára, egy hosszú gombolyagról, mer' az ember vigyázzon a feleségére, ha az elmegy hazulról, ezer szeme legyen az embernek a feleségére, mondok, nehogy megcsalja. Így most jó lesz, gondoltam, a feleségem járkálhat, de nem csalhat meg, mer' én abban a percben, amikor akarom, visszagom­bolyítom a spárgát, és visszahúzom a feleségem.

Aug. 10.
De mégiscsak gyanús nekem a feleségem. Ma éjjel megint felkel, én lassan, hogy ne vegye észre, ráteszem a spárgát a lábára, ő meg húzta maga után a spárgát és elment. Most legalább nyugodt lehetek felőle, gondoltam, mert az utóbbi időben, mondom, igazán szinte gyanús nekem a feleségem. Egy óra múlva kezdtem gombolyítani visszafelé a spárgát, húztam vissza a feleségem, egész szépen jött, de egyszerre csak, furcsa, kétszer olyan nehéz lett húzni, ez tartott egy darabig, aztán egyszerre megint könnyű lett húzni, később pár percre megint sokkal nehezebb volt húzni, aztán megint olyan könnyű lett, mint eleinte, és végre behúztam a szobába. Nem értem, mért lett közbe nehezebb, roppant gyanús nekem a feleségem, meg fogom kérdezni.

Okt. 31.
Már régebben meg akartam írni a naplómba, hogy nekem gyanús a feleségem. Ma este hazajövök, és le akarok feküdni, hát nem lehet lefeküdni, próbálom így, próbálom úgy: egyszerre rájövök, hogy azért nem lehet lefeküdni, mert már fekszik valaki az ágyamban. Mondok csodálkozva, nini, hát akkor én már előbb lefeküdtem? de az nem lehet, mert hiszen még fent vagyok. Megkérdeztem a feleségemet, hogy lehet az, ez a helyzet nekem nem elég világos. Mondja a feleségem, gyújtsak gyertyát, és tartsam egy ideig a fejem előtt, akkor majd világos lesz. Meg is gyújtottam a gyertyát, és tartottam egy ideig a fejem előtt, arra aztán mondta a feleségem, hogy oltsam el hirtelen. Hirtelen eloltottam, de mondom, nekem roppant gyanús a feleségem, csak nem szeret ez a nő valaki mást?

Nov. 7.
Egy hónapja nem láttam a feleségem, egy hónap előtt azt akarta ugyanis, hogy menjünk a kaszárnyába lakni, de nem akartam, azóta nem látom a feleségem. Este mindig rá gondolok, és nagyon fáj a szívem, mert valami egészen különös, egészen érthetetlen gyanú lappang a lelkem fenekén, alig merem leírni: én azt hiszem, ez az asszony nem szeret már engem annyira. Norvég regényekbe olvastam én már valamikor, hogy lehetséges, hogy az asszony lassan-lassan elhidegül a férje iránt, és belső átalakulások lelki távolodást idéznek elő hovatovább. Lehetséges volna, hogy az én feleségem is egy ilyen átalakulás felé közeledik?

Dec. 25., karácsony
Nem, nem: a feleségem mégis szeret. Két hónapi aggodalmak és lelki harcok után végre mégis megértettük egymást: ma este ismét enyém lett. Az Ó utcán jöttem éppen haza tizenegy után, hát egy kapu alól egyszerre elém toppant a feleségem, biztosan azonnal megismert, bár sötét volt, mert rögtön mondta, hogy jöjjek be hozzá, és még szép embernek is nevezett. Bementem, és feleségem rögtön karjaimba omlott - mégse volt hát igaz azzal a norvég regénnyel. Boldog vagyok, hogy gyanúm alaptalannak bizonyult; soha nem gyötröm magam többé ilyen elvont dolgokkal, melyek csak lelkünk nyugalmát zavarják.