Nézd meg, mennyit változtak a Titanic szereplői, majdnem 20 év után

James Cameron Titanic című filmje, mely egyaránt fókuszált a szerencsétlenül járt hajó katasztrófájára, valamint Rose és Jack szerelmére, 1997-ben mindent vitt. A nézők imádták, a főszereplőkért rajongtak, 11 Oscart és számos más díjat besöpört.

A látványos alkotás 200 millió dollárba került, ez - átszámítva 1997-es árfolyamra - több, mint amennyiből annak idején a fényűző Titanic óceánjárót építették.

Érdekesség, hogy bár a rendező Jack Dawson karakterét kitalálta, ám miután véglegesítették a forgatókönyvet, akkor derült ki, hogy az áldozatok között volt egy J. Dawson nevezetű. Őt később az 1888-as dublini születésű Joseph Dawsonként azonosították - tehát halálakor 24 éves volt -, és más Titanic-áldozattal együtt az új-Skóciai Fairview Lawn temetőben helyezték végső nyugalomra. Sírköve azóta is a leglátogatottabb a temetőben.

Nézd meg, mi lett a Titanic férfi szereplőivel 17 év alatt!

Bár a stúdió Matthew McConaughey-t szerette volna Jack szerepére, James Cameron rendező ragaszkodott az akkor 23 éves Leonardo DiCaprióhoz. A kölyökképű sztár azóta sokszor bizonyította tehetségét, 40 éves korára egészen megemberesedett, sőt, néha egészen kiábrándítóan tud kinézni. Legutóbb a 2013-as A Wall Street farkasában alakított nagyot.

Danny Nucci játszotta Jack Dawson ugyancsak szegény barátját, aki szintén a halálát lelte a Titanicon. A 46 éves színész a kilencvenes években több mozifilmben felbukkant - Eraser - Végképp eltörölni, A szikla -, azóta leginkább sorozatokban szerepel epizódszereplőként.

Bill Paxton volt a kincsvadász hajó kapitánya, amely a Titanic keresésére indult a jelenben, fedélzetén az idős Rose-zal és unokahúgával. A remek karakterszínész olyan filmekben volt látható, mint az Alien, az Apollo 13, a Twister, a 2 kaliber, vagy 2014-ben A holnap határa. Emellett rendezőként és producerként is ténykedik. 59 éves.

Billy Zane alakította Rose tenyérbemászó modorú vőlegényét, aki ugyan nem szerette, de azt sem akarta, hogy Jack lecsapja a kezéről. Az 1966-os színész karrierjének csúcsa volt Cal eljátszása, azt követően csupa futottak-még típusú filmben bukkant fel, legutóbb A megalázottak bosszúja című horrorban.

Victor Garber alakította a hajó tervezőjét, aki már akkor tudta, hogy a Titanic elsüllyed, amikor az utasok még mit sem sejtettek. Bár a színésznek a filmekben többnyire epizódszerep jutott, két évtizedes sikeres Broadway-karriert tudhat a háta mögött, több alkalommal is a színházi Oscarra, Tony díjra jelölték. Néhány éve az Argo-akcióban láthatták a nézők, de jelenleg több futó filmes projektje is van.

Kate Winslet 22 éves volt, amikor eljátszotta Rose DeWitt Bukater szerepét Leonardo DiCaprio mellett. Állítólag miután az angol színésznő megtudta, hogy meztelenül is meg kell mutatnia magát kollégája előtt, az első találkozásukkor, hogy megtörje a jeget, szétnyitotta a blúzát, és megvillantotta a melleit. A ma már 39 éves színésznőt továbbra is az élvonalban tartják számon, és bár a Titanicért nem tudta díjra váltani Oscar-jelölését, végül 2008-ban A felolvasóért hazavihette a szobrot. Jelenleg a Beavatott című sci-fiben látható.

Frances Fisher játszotta Rose édesanyját a filmben, aki mindenáron hozzá akarja adni a lányát egy olyan férfihoz, akit az nem szeret. A 62 éves, angol származású színésznő inkább színházi berkekben ismert, Hollywoodban leginkább sorozatokban és tévéfilmekben kapott szerepet, 2013-ban a Burok című sci-fiben ismerhettek rá a Titanic egykori nézői.

Kathy Bates Molly Brownt alakította, aki bár a felső tízezerhez tartozott, megértette a szerelmeseket a Titanicban. Az 1948-ban született színésznő zseniális karakterszínész, 1990-ben a Tortúra című Stephen King-feldolgozásban a pszichopata rajongó eljátszásáért Oscart is kapott, de melegszívű karaktereket is ugyanúgy kiválóan tud megformálni. A sztár legutóbb az Amerikai Horror Story című sorozatban bukkant fel.

Forras : itt...

Mi történne a Földdel, ha hirtelen eltűnne az emberiség?

A tudósok nagyjából 200.000 évvel ezelőttre, Dél-Afrika területére helyezik az emberiség megjelenését. A következő évezredekben a kontinenst elhagyva, az emberek szépen lassan belepték az egész Földet, különböző módon kihasználva, építve és pusztítva azt. Kihalt utcák, burjánzó növényzet, szabadon garázdálkodó vadállatok – tegyük fel, hogy egyik napról a másikra eltűnik minden ember a földről és épületeink, találmányaink, műalkotásaink és minden más érintetlenül marad hátra.  De mi történne a világgal, ha az uralkodó faj hirtelen megszűnne létezni?

Első napok és hetek

Az eltűnést követő néhány órában kaotikus és destruktív változások következnek be. A több mint négyszáz nukleáris erőmű generátorai szépen lassan mind leállnak, ami túlhevítettséghez és robbanáshoz vezet, beszennyezve a környező levegőt, földeket és tengereket. A katasztrófát követően megszűnik az elektromos áram, leállnának a villanypásztorok, ami kb. 1,5 milliárd marha, 8 milliárd disznó és 20 milliárd csirke kiszabadulását eredményezi, melyek élelem hiányában rövid időn belül el is pusztulnak. Emellett a világ legtöbb metróalagútját ellepi a víz, új folyóvájatokat létrehozva a városi úthálózatok mentén.

Első évtizedek, évszázadok

Az állatok szépen lassan visszaveszik az uralmat a nukleáris robbanások helyén is, ám a lakóövezetekben további pusztulás veszi kezdetét. Egy-egy villámcsapás elég ahhoz, hogy a fából készült házak lángra kapjanak, ami egy tűzoltók nélküli világban órák alatt teljes kerületek, megyék megsemmisüléséhez vezet. Az erősebb, vasból készült épületekkel, hidakkal és járművekkel a rozsda végez: az illesztések elválnak, lassan összeroskad a szerkezet és a növényzet a felhőkarcolók magasságáig átveszi az uralmat. A gátak világszerte feltöltődnek és ledőlnek. Az erdős és fejlesztésen átesett területek kezdik visszanyerni az emberi befolyás előtti állapotukat, a Central Park például mocsárrá változik. Az állatkertekből kiszabadult állatok közt új, a környezeti változásokhoz alkalmazkodott fajok jelennek meg.

Első évezredek

A szén-dioxid szintje lassan újra egyensúlyba kerül, ám a szerves- és a radioaktív anyagok még nagyon hosszú ideig ellenállnak a természet körforgásának. Az emberiség elektronikai és digitális nyomai egyre inkább elhalványulnak az egykori városok területén, kevesebb és kevesebb bizonyítékot hátrahagyva, hogy valaha léteztünk. Ám a sivatagos és nyirkosságtól mentes területeken, ahol a rozsdásodás és a lebontó organizmusok kisebb jelenlétet mutatnak, még évezredekkel az emberiség kihalása után is megtalálhatóak most már ősinek számító emlékeink nyomai.

Több tíz-, százezer év múlva

A Földön már csak lebomolatlan repülő maradványok, épületek és műanyag tárgyak utalnak egykori jelenlétünkre. Idővel ezek is beépülnének a természetbe, így a távoli jövő kutatói kőbe nőve találhatnak szódás palackokat és műanyag zacskókat. Ugyan az emberiségnek ilyen és ehhez hasonló nyomai még több tízezer év múlva is fennmaradhatnak, lassan visszaáll a Föld ahhoz az evolúcióhoz, amit az emberiség fejlődése anno „felborított”. A tudósok szerint bármelyik földi állat agya kifejlődhet egy olyan intelligencia szinttel rendelkező komplex szervvé, mint a miénk is, így emberek nélkül néhány millió év alatt más homosapiens-szerű lények fejlődhetnek ki újra, akik az emberek helyett válhatnak a bolygó uralkodó fajává.

Forras : itt...

Tragikus sorsok – tragikus szerelmek: A Sissi volt Romy Schneider végzete?

1837. karácsonyának szentestéjén Bajoroszágban világra jön Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia, vagy ahogy mindenki ismeri, a magyarok szeretett királynéja, Sisi. Majdnem pontosan 100 évvel ezután, 1938. szeptember 23-án, Bécsben megszületik Rosemarie Magdalena Albach-Retty, felvett nevén a Sissit három filmben is életre keltő Romy Schneider.

Mindkettejük életét boldogtalanság, magánéleti válságok, mély depressziós időszakok, s családi tragédiák sora övezi. Vajon azonos karmát viseltek, vagy Romy életében tényleg a Sissi szerep eljátszása okozta a végzetet? Tudvalevő, hogy egy igazán jó színész karaktere megformálásakor médiummá válik, vagyis átlényegül, megidézi az eljátszott személyt, átéli, s ezzel magáévá teszi annak problémáit, vívódásait. Könnyen előfordulhat, hogy aztán ez a szerep okozta a vesztét, mint ahogyan az a filmtörténelemben már oly sokszor megtörtént.

Történetünk felderítéséhez a Tarot kártyát hívjuk segítségül, de előbb vegyük is sorra mi volt a közös Ausztria császárnéjának, s a Sissi filmekben az őt megformáló Romynak az életében?

1. rész: Egy osztrák színésznő, aki Ausztria császárnéjának a bőrébe bújik

Romy Schneidert 1954-ben választották ki a bakfis Erzsébet királyné szerepére, a Sissi-filmek sikere pedig minden várakozást felülmúlt. A színésznőt, aki ekkor még mindig nem múlt el 18 éves, a német nyelvterület első számú sztárjává avanzsált pillanatokon belül, úgy emlegették, mint „a legjobb dolgot, amit Ausztria a valcer óta felfedezett”. Szinte Sisi reinkarnációjaként kezelték szülőhazájában. Az arca ott díszelgett mindenütt, még a gyufásdobozok is Sisivel voltak díszítve. Valahol itt kezdett összefolyni az emberekben a színésznő és a szerep. Romyt ugyanis teljes egészében azonosították Sisivel, aki ezt képtelen volt elfogadni. Nem tudott császárnőként élni, ha egyszer nem volt az. Színésznő volt, de ezt magyarázhatta bárkinek, süket német fülekre talált. Olyannyira elutasította három rész után a ráerőltetett császárné szerepét, hogy nem vállalta a negyedik részt. Nagyon határozottan jelentette ki, hogy nem bújik többé Sissi szerepébe.

1958-ban a szomszédos Franciaországba költözött, nem kis csalódottságot hagyva maga mögött hazájában. Nemcsak a ráerőlszakolt szerepe elől menekült, hanem anyjától is, aki általa akart ismét reflektorfénybe kerülni, és az erőszakosan tolakodó mostohaapja kéjsóvár pillantásaitól és kétes viselkedésétől is.

Elvállalt egy sokkal komorabb szerepet a Christine (1958) című filmben. Ez volt az egyik kulcspontja mind a magánéletének, mind a karrierjének. E film forgatása alatt szeretett bele a francia Alain Delonba, a gaz csábítóba, akivel fülig egymásba szerettek, s aki aztán a vesztét okozta. Ekkor mondta egy interjúban: „Minden hidat felégettem magam mögött. Meg kellett szabadulnom anyám és nevelőapám befolyásától, hogy végre tudjam, ki is vagyok tulajdonképpen, és mi az, amit akarok. De nyugalmat nem találtam, mert két világ közt hányódtam. Az egyik, amit otthagytam, a polgári felfogás és a gondoskodás légköre, a másik – ahova vágytam –a párizsi színház, a francia intellektuális film és a szabad ifjúság világa. Ettől azonban féltem. Úgy éreztem, hogy két világ között lebegek.”

1959-ben eljegyzik egymást. Házat vesznek Párizsban, imádják egymást, de a karrierjüket sem hanyagolják el. 1962-re följutnak a sztárság csúcsára, ugyanolyan fényben tündökölnek, ám mivel immár mindketten híresek, rettentően nehéz összehangolniuk az időbeosztásukat. Érzik, hogy a dolgok kicsúsznak a kezükből, és más-más irányba vezet az útjuk. Ez az állandó feszültség sérelmeket, fájdalmat szül, gyötrelmet, magányt.

Delon szerette, de csalta és verte, megalázta és végül elhagyta a már amúgy is depresszióban szenvedő Romyt, ráadásul a szakítást levélben jelentette be. Az összetört Romy csalódása után megismerkedett első férjével, Harry Meyen német filmrendezővel Berlinben 1966-ban – fiuk, David Christopher Meyen még ugyanabban az évben született. Két évig éltek berlini házukban, viszonylag visszavonultan. Romy élvezte az anyaságot, mindaddig míg ismét felbukkant a színen Alain, hogy rábeszélje A medence című film főszerepére. A közös munka ismét összehozta őket, olyannyira, hogy Romy elhagyta férjét és szerelmével egy kis időre visszaköltözött Franciaországba.

Romy számára a következő évek szakmailag nagy sikereket hoztak, egyik filmet forgatta a másik után. magánélete azonban újra pokollá vált. A kedves, jóravaló, Alain ismét elhagyta, családja pedig eközben teljesen szétesett. Elvált a férjétől, aki nem sokkal később öngyilkosságot követett el emiatt.

Újabb zűrzavaros időszak után Romy még 1975-ben, hozzáment személyi titkárához, Daniel Biasinihez – közös lányuk, Sarah Biasini 1977 júliusában született meg. Az új kapcsolat ellenére Romy már sosem volt a régi, nem tudta kiheverni a Delonnal való szakítást és férje halála miatt is folytonos lelkiismeretfurdalás gyötörte. Annyira bántotta évekig a bűntudat, ami tudvalevőleg súlyos betegségek kialakulásának a fő oka, hogy szabályosan belebetegedett. Rászokott a fájdalomcsillapítókra, amikor egy tumor miatt az egyik veséjét el kellett távolítani.

Élete legnagyobb tragédiája azonban még csak ezután következett, szintén ebben az évben. Kisfia, az akkor 14 éves David megpróbált átmászni a Biasini nagyszülők kerítésén, hogy miért, azt nem lehet tudni. Egy biztos, súlyosan megsérült a kertkapu szúrós vasán, olyannyira, hogy már a kórházban sem tudtak rajta segíteni. Rengeteg vért vesztett és meghalt. Romy ezt már nem tudta feldolgozni. 1982. május 29-én, 43 évesen holtan találtak a párizsi lakásában az időközben alkoholba és féktelen gyógyszerezésbe menekült Romy-t. Bár az orvosi vizsgálatok szerint szívelégtelenség végzett vele, sokakban felmerült az öngyilkosság gyanúja is.

A temetés napján Delon se a gyászistentiszteleten, se a sírnál nem jelenik meg. Nem kívánja kiszolgáltatni magát a fotósoknak, mert tudja, hogy nem bírná visszafojtani a könnyeit. Az otthonában vesz végső búcsút az asszonytól, és a koporsóba helyezés előtt három polaroid felvételt készít róla. A fényképeket azóta is magánál hordja. A tárcájában. A szíve fölött.

Romy Schneidert Boissy-sans-Avoirban helyezték örök nyugovóra – sírkövén születési neve, Rosemarie Albach áll. Alain Delon közbenjárására később a színésznő mellé temették kisfiát is – ahogy Delon mondta, ezzel az utolsó ajándékkal még tartozott szerelmének.

Van valami végtelenül mélabús abban, ahogyan Delon a színésznő emlékét ápolja. De egy 2009-es vallomása talán magyarázatot ad az érzéseire: „Feleségül kellett volna vennem őt.”

2-ik rész

A vándorlelkek tragédiái: „maga a megtestesült boldogtalanság”

Két nő, két lélek, akiknek a sors közös utat jelöl ki. Az egész világ a lábuk előtt hever, mégis mintha hiányozna belőlük a képesség, hogy boldogságra leljenek.

„Szabadnak született”

Romy kora gyermekkorában igencsak falusias nevelésben részesül, ugyanúgy imádja a hosszúra nyúló sétákat a bajor erdőrengetegben, a természet és az állatok közelségét, mint Sisi.

Sisi szüleinek élete, ellentétben a film bűbájos családi idilljével, közelről sem mondható olyan kedélyesnek. Miksa herceg züllött, és meglehetősen szabados életmódját, ami szeretőktől sem volt mentes, Sisi édesanyja, Ludovika hercegné igencsak nehezen viseli, folytonos panaszkodásaival az őrületbe kergeti családját. És mintha kísértetiesen ugyanez ismétlődne Romynál is. Az ő apja ugyancsak máshol keresi a vigasztalást, és a háború kellős közepén minden lelkiismeretfurdalás nélkül hagyja el a családját egy színésznő kedvéért.

„A császárné színre lép”

Mindkettejük életében 100 év különbséggel található az a nagy sorsforduló, ami aztán a drámai végkifejlethez vezet majd, mindketten 17 évesen, épp 100 év különbséggel kényszerülnek Ausztria császárnéjának szerepébe.

1854. április 24-én este hét órakor a bécsi Ágoston-rendiek templomában (Augustinerkirche) egybekel Ausztria császára, Ferenc József és a 17 éves Wittelsbach Erzsébet, a possenhofeni kastélyban nevelkedett kis vidéki hercegnő, aki mit sem sejt még ekkor abból, hogy majd milyen sors is vár rá.

Egy évszázaddal később, 1954-ben Romy Schneidert választják ki a Sissi filmek főszerepére mindössze 17 évesen, aminek következtében észrevétlenül lopódzik be Erzsébet árnyékába.

Különös egybeesés vagy mégsem?

Azt mondják egyszer egy kártyavetőnő azt jósolta Romynak: „Ausztriai Erzsébet sorsára jutsz!”- a tényeket figyelembe véve, úgy tűnik sajnos igaza volt.

Romy 1958-ban a szomszédos Franciaországba költözik. Menekülni akar a Sisi imázs elől, amit az élet ráaggatott. Ahogy menekül Ausztria császárnéja is a bécsi udvar ridegségétől, a konzervatív élettől, ami rákényszeríti a szigorú etikettet, egy olyan lélekre, aki folyton csak a szabadságot keresi.

Hazája ugyanúgy értetlenül állva, megvetéssel szemléli mindkét nő életét. Hiszen mindketten gyűlölnek „császárnénak lenni”. Nyughatatlan vándorlelkek, akik sosem találják meg a békét, a menekülésben keresik a megváltást. Romy egyik filmszerepből a másikba sodródik, imád színésznő lenni, más bőrébe bújni, csakhogy ne kelljen a sajátjában élnie. Sisi pedig a folytonos utazgatásokkal próbál távol kerülni a Hofburgtól, néha évekre eltűnik Bécsből.

Aztán ott van mindkettejük életében egy férfi, aki az igazi nagy szerelmet jelenti számukra, bár szerelmük sosem teljesedhetett be igazán.

Erzsébet királyné életében van valaki, aki egyesek szerint csak a kiegyezés létrejöttének érdekében eszközként használja fel őt, Andrássy Gyula. Sisit teljesen lenyűgözi a „szép akasztott”, a sármos gróf, akiért rajongtak a nők. Bár a szokások szerint, akkoriban teljesen kizárt, hogy akár egy pillanatra is kettesben maradhattak volna, a legenda úgy tartja, a legfiatalabb főhercegnőnek, Mária Valériának ő volt a vér szerinti apja.

Romy életében is ott a nagy szerelem a maga mindent elemésztő szenvedélyével, Alain Delon személyében. Az „évszázad románca” noha csak 5 évig tartott, a két színész számára sosem ér véget.

1972-ben Romy – bár megfogadta sosem bújik többé Sisi bőrébe – mégis igent mond arra a felkérésre, hogy ő testesítse meg Erzsébetet, a Ludwig című filmben. Romy ekkor már maga is ráébred a császárné és a saját élete közötti felkavaró és kellemetlen egybeesésekre.

A mater dolorosák:

A külsejére mindig is a végsőkig hiú Sisi, negyenéves korától nem engedi, hogy fényképezzék vagy lefessék. Lefátyolozott arccal és napernyővel jár kel. Azt akarja, hogy az utókor mindig a tökéletes szépségére emlékezzen. A magánéleti mélypontjára akkor jut a császárné, amikor fia, Rudolf trónörökös 1889-ben rejtélyes körülmények között meghal. Sisin életének utolsó éveiben elhatalmasodik a depresszió, csakis fekete ruhát visel. Álnéven utazgat Európa-szerte udvarhölgyével, egyedül ebben lel némi örömet. Tulajdonképpen már megváltás számára a halál, amikor egy eszeveszett merénylő 1898-ban szíven szúrja Genfben. Egyszer azt mondta: „Mi Wittelsbachok meg vagyunk átkozva. Életünk minden boldog pillanatáért borsos árat kell fizetnünk. És ez egészen addig így lesz, amíg ki nem hal a hercegi nemzetségünk.”

Romy negyvenegy éves fejjel szüntelenül azzal gyötri magát, hogy öreg, végképp megöregedett. Azután egyik pillanatról a másikra kórházba kerül. Az orvosok daganatot találnak: fél veséjét ki kell operálni. A szervezete megadja magát. Élete legnagyobb sorscsapása azonban csak ezután következik. 14 éves fia, David megpróbál átmászni a nagyszülők kerítésén, mikoris olyan súlyosan megsérül a kertkapu szúrós vasán, hogy már a kórházban sem tudtak rajta segíteni.

A két nő története itt összeér. A váratlan halál, a szomorú, embert próbáló percek, amiből mindkettejüknek bőven jutott az életben. Úgy látszik, a tragikus sors nem válogat, beárnyékolja még a legszebb arcokat is. Romy egyszer egy barátjának bevallotta, úgy érzi, mintha a szerencsétlen sorsú Erzsébet üldözné, mert feldühödött rajta, hogy fel kellett támadnia, emberi testet kellett öltenie, és ismét a földi mártíromsága során annyira gyűlölt kíváncsiskodó emberiség prédájává vált.

Szerettem volna a kártyát kérdezni Romy életének részleteiről, de mégsem teszem. Szeretné megtartani a titkait. Az egész élete reflektorfényben telt, egy világ követte nyomon az ő általa annyira gyűlölt „Sissi” minden mozzanatát. Ez elől menekült mindig.

Most már békét akar, én pedig tiszteletben tartom.

Ne zavarjuk meg a lelke nyugalmát…

Forras : itt

Forras : itt

Izgalmas élet, tragikus vég – így dorbézolt Krúdy Gyula

Ha valaki nem szenvedett ihlethiányban a nagy magyar írók közül, akkor az Krúdy volt. Saját élményei adták az ötleteket műveihez, ugyanis megkaphatta volna a züllés nagymestere címet. De milyen életet is élhet az, akinek ősei nőcsábászok, útonálló zsiványok vagy éppen kuruzslók voltak?

Már akkor különc volt, amikor még meg sem született

Krúdy Gyula nem mondhatni, hogy mindennapi életet élt, de nem is csoda, hiszen nem is átlagos családban nőtt fel. Még meg sem született, máris különös volt az élete. Apja dzsentri volt, ügyvédként dolgozott, anyja pedig eredetileg a Krúdy család cselédjeként szolgált. Szülei csak akkor házasodtak össze, amikor már a tizedik gyermekük is megszületett. Első volt közülük az író, akinek fogantatása és születése elég viszontagságosra sikeredett. Az író nagyapja ugyanis óriási haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy fia összeszűrte a levet a család szolgálólányával, és teherbe is ejtette. Elüldözte a lányt, de az író apja kikönyörögte, hogy a lány visszakerülhessen a házhoz. Így indult hát Krúdy szüleinek kapcsolata, és az ő élete 1878-ban, Nyíregyházán.

Nem meglepő, hogy mindig kilógott a sorból, hiszen két külön világból jött ember gyermekeként egyszerre ismerte a szegénységet anyja révén, a pénzt apja révén, a bohémságot és a temperamentumot pedig apja családjának révén. Nagyapja ugyanis legendás nőcsábász volt, annak testvére pedig fosztogató zsiványként élt. Érdekes példa volt ez számára gyermekként, és bár üthetett volna éppen apjára is, aki komoly ember volt, de ő inkább a felmenők vérét örökölte, és nagyapja nyomdokaiba lépett. Szülei arra számítottak, hogy ő is jogi pályára lép, de Krúdy ehelyett inkább az írást választotta. Bőven volt is honnan ihletet merítenie a műveihez, elég volt csak felidézni a család regényes történetét. Nagyanyja is nagy hatással volt rá, az asszony ugyanis az ezotéria megszállottja volt, álmokat fejtett, tenyérből jósolt, fűvel-fával gyógyított. Krúdy az ő hatására írta meg híres álmoskönyvét, amelyben nagyanyja álomfejtéseit gyűjtötte össze.

A hedonizmusban nem ismert határokat

Ahogyan emberileg, úgy szakmailag is különös jelenség volt Krudy a 20. szazad irodalmi eleteben , de  szakmai tevékenysége vitathatatlan. Még tizenévesen jelent meg első novelláskötete, majd újságíróként számos folyóiratnál dolgozott, többek között a

Nyugatnál. 35 évesen jelent meg A vörös postakocsi című regénye, amellyel egy csapásra országos hírnevet szerzett magának. A magyar irodalom egyik legtermékenyebb írója, újságírója volt. 52 regény került ki a keze alól, több mint háromezer novella, és ha éppen úgy tartotta kedve, akár három publicisztikát is képes volt papírra vetni egy nap alatt. A romantika, a modernizmus, a realizmus mind megtalálható műveiben, amelyekben sajátos hangon, nagyon egyedien ábrázolja a társadalmat és az emberi lélek rejtelmeit. A nagyközönségnek a mai napig az jut eszébe Krúdyról, hogy tiszteletreméltó író, akinek műveit szívesen forgatjuk.

Volt azonban egy másik oldala is, kevésbé ismert, viszont annál botrányosabb.
Magánéletében Krudy rendkivul bohem ember volt,a züllés nagymestere. Mottója az volt, hogy „az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második már természetszerűleg következik”. És hát ő bizony megtette, már elég fiatalon. 21 évesen nősült meg, egy évvel később pedig már meg is született fia, Gyula. Ezután még két lánya született első feleségétől, akitől húsz évi házasság után elvált. Még abban az évben újra nősült, második felesége 21 évvel fiatalabb volt nála, egy lányuk született. Bár gyermekeivel és feleségeivel mindig nagyon bőkezű volt, ami az anyagiakat illette, nem volt éppen mintaapa és mintaférj. Életfilozófiáját nagyjából úgy összegezhetnénk, hogy az életet élni kell, és ő élte is, nem akárhogyan.

Még a gyermekét is fröccsben mérte

Krúdyról rengeteg anekdota maradt fenn, amelyek őrzik, milyen is volt ő a mindennapokban. Nevezhetjük kicsapongónak, bohémnak, furcsa szokásokkal és rendkívül heves vérmérséklettel. Imádott étterembe járni, de nem ám úgy, mint az átlagember. Krúdy ugyanis előszeretettel ette meg ebédjének vagy éppen vacsorájának miden fogását más-más vendéglőben. Imádta a nőket, szeretett utazni, de kocsival nem, csakis lóháton. Az éjszakai dorbézolás, a nagy lakomák, ivászatok a mindennapjainak részét képezték, na és persze nem vetette meg a szerencsejátékokat sem. Sok időt töltött Ady Endrével, és véget nem érő mulatásokban vettek részt együtt, hiszen Ady szintén önpusztító életet élt. Ady csak úgy emlékezett ezekre az időszakokra, hogy Krúdy jó társaság volt, mert „jól tudott bor mellett hallgatni”. Volt ugyanis olyan alkalom, amikor Krúdy órákon át ült Adyval a kocsmában úgy, hogy egy szót sem szólt, csak ivott.


A gasztronómia megszállottja volt, ínyencsége nem ismert határokat. Kedvenc itala a bor volt, amelyet gyakran fröccsként fogyasztott el. Saját fröccsreceptet is alkotott, de ember legyen a talpán, aki rajta kívül ezt képes legyűrni. A fröccs ugyanis nála abból állt, hogy 9 dl borhoz 1 dl szódát adott. Állítólag még egyik saját lányát is fröccsben mérte. Amikor ugyanis megszületett a kicsi, megkérdezték tőle, hogy mekkora a gyermek, mire Krúdy úgy válaszolt, hogy „négy liter és három deci”. Azt is terjesztették róla a kortársak, hogy egy ültő helyében meg tud inni száz fröccsöt. Bár ez a történet annyira nem hihető, mivel Krúdy nagyfröccsöt ivott, így harminc litert kellett volna meginnia egyszerre. Az viszont már inkább helytálló, amit barátai is nem egyszer láttak, hogy naponta négy és fél liter bort gurított le a torkán. Nem is csoda, hogy műveiben nagy szerepet kapott az ételek, az italok, na és persze a nők dicsérete.

Krúdy Gyula második felesége, a 21 évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsanna

Feleségét bezárta, amikor a nőket hajtotta

Napjait a rá jellemző különösséggel élte az író. Délelőtt általában alkotott, de nem ez a napszak volt az érdekes. Estefelé megjelent a New York Kávéházban, majd átsétált a Tabánba, a törzshelyére, kedvenc kis kocsmájába. Ott megvacsorázott, ezen a helyen mindig pörköltet evett, fröccsöt ivott, és aki az asztaltársaságába került, annak tudnia kellett, hogy eközben kizárólag a szebbik nemről volt hajlandó társalogni. Hajnali 4 óra felé indult el, de egyenes úton soha nem jutott haza.


Kocsit kéretett, majd beülve mindig ugyanaz a párbeszéd zajlott le. A kocsis megkérdezte, hogy „Hová megyünk?”, Krúdy pedig azt válaszolta erre, hogy „Haza, egy kis kitérővel.” Ez általában azt jelentette, hogy a szokásos éjjeli portyázásra indul, hátha be tudja cserkészni a következő egy éjszakás kalandját. Általában be tudta. Óriási nőcsábász hírében állt, a környezete szerint legalább 130 hölgy fordult meg nála élete során. Állítólag az éjszakai kilengések alkalmával még be is zárta feleségét a lakásba, nehogy utána menjen.

A nyílt utcán párbajozott, de nem abba halt bele

Krúdy bohém életvitelének meglett az eredménye. 1926-tól betegségek sora döntötte le a lábáról, és többé már nem is sikerült teljesen talpra állnia. Beteg volt a szíve, a tüdeje, a gyomra, a mája, és szélütést is kapott. Egészségi állapotán pedig egyáltalán nem segített egyre romló anyagi helyzete. Az 1920-as években, a Tanácsköztársaság bukása után ugyanis Krúdy politikai felfogása miatt üldözötté vált a magyar sajtóban. Műveit, írásait kevés kivétellel egyáltalán nem adták ki, anyagilag a tönk szélére jutott. Az elkeseredettségét pedig azzal kompenzálta, hogy még inkább belevetette magát az éjszakai életbe. Kering is erről az időszakról egy anekdota, amely szerint egy éjjel az író illuminált állapotban éppen a kisdolgát végezte az utca kellős közepén. Arra járt egy katonatiszt, aki rászólt, mire Krúdy párbajra hívta, és kardjával súlyosan meg is sebesítette a katonát.


Az író utolsó éveiben borzalmas körülmények között élt, végül ki is lakoltatták. Hitelezői űüldözték, végrehajtók jártak a nyakára, de fizetni nem tudott. Egészsége egyre romlott, míg végül a szervezete 1933-ban, 55 éves korában feladta a harcot. Kosztolányi Dezső úgy vélte róla, hogy „az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek”. Végül éppen ez okozta a vesztét.

Forras : itt...

Inni Portugáliában – a madeira

Mindenki hallott már a madeirai borokról (a madeirákról, így, kisbetűvel), úgyhogy túl sokat nem időznék ennél a témánál. Lényeg, hogy a közvélekedéssel ellentétben (amely szerint a madeirai bor vörös, nehéz és édes), négy altípusa van: a sercial a száraz (rizlingszerű), a verdelho a félszáraz, a bual a félédes, míg a malvasia (vagy malmsey) az édes (már-már likőr, nem is bor).

A madeiraiak nem viccelnek: amikor édes bort mondanak, az bizony édes is. A malvasia íze leginkább a cukrozott aszúra emlékeztet, megkóstolni csak az erős idegzetűeknek merem ajánlani. Na meg azoknak, akik szeretik az alkoholos mézes puszedlit. A többi egészen kellemes, a verdelho kifejezetten jó, halételekhez különösen.

Anélkül, hogy belemennék a madeira-készítés finomságaiba, annyit érdemes elmondani, hogy a bort előbb két hónapig 45 fokra melegítve tárolják, majd lehűtik, végül pedig másfél éven át tölgyfahordóban érlelik. A cukor kívánt mértékét úgy érik el, hogy pálinkával felütik: a szárazakhoz az erjedés után, az édesekhez pedig erjedés közben vagy rögtön az elején adagolják. És máris megvan az egyik nagy technológiai különbség az aszú és a madeira között.

Mint azt Madeirán megtudtuk, Churchill nemcsak a whiskynek, a kubai szivaroknak, a portóinak, a ginnek, a véres marhasültnek, a vesepecsenyének, a sörnek, a yorkshire-pudingnak, a füstölt lazacnak (és még legalább 500, roppant egészségtelen étel- és italfajtának, valamint tudatmódosítószernek) volt a nagy barátja, hanem a madeirának is. Kedvence a száraz volt, abból is a Cossart Gordon borház terméke, az 1910-es évjáratú sercial. Lévén, hogy az önpusztító életmódot folytató Sir Winston 91 évet élt (s úgy mellesleg két világháborúban vett részt, a második megnyerésében alsó hangon is volt úgy 10-15 százalékos részesedése szerintem…), nos, lehet, hogy abból a sercialból be kellene szerezni pár rekesszel.

S ne feledjük: állítólag Raszputyin is imádta a madeirát. Aki ismeri a történetet meggyilkolásának nehézségeiről (háromszorosan halálos adag ciánnal megmérgezték, majd négyszer hátbalőtték, ezt követően fojtogatták, és hárman órákon át ütötték dorongokkal, de mivel még mindig élt, beledobták a jeges Névába), az egyre nagyobb kedvet kap a madeirafogyasztásra.

A portóihoz hasonlóan a madeirát is a britek tették világhírűvé. Cserébe a legnagyobb helyi bortermelő társaságok a mai napig angol nevet viselnek, az angolszász irányultságú gasztrosznobok legnagyobb örömére.

Az itt látható palackokból – legnagyobb sajnálatomra – nem kóstoltam. Pedig legyűrtem volna az undort, bámily édes is…

Amint látjuk a fenti képen, egy verdelho és 3 bual az előtérben, olyan nagy  portugál  (madeirai) kereskedők és borászok márkaneveivel, mint a Blandy’s,  a már említett Cossart Gordon és a Leacock.

Funchal (Madeira fővárosa) egyik legrégebbi utcája a Blandy’s pincékhez és borászathoz vezet; ez még ma is működik, de persze már nagyon turistás hely.

A madeirát mellesleg – és állítólag – akár 80-100 évig is lehet tárolni, egyetlen feltétellel: a parafadugót 10-12 évente ki kell cserélni. Azt mondják, a minősége gyakorlatilag nem fog változni. Nem tudom, ebből mennyi a legenda és mennyi a valóság, az viszont biztos, hogy a szaküzletekben lazán lehet vásárolni 40-50, sőt 80-90 évvel ezelőtti évjáratú borokat. Szakértők biztosan nem lepődnek meg, de engem egy kicsit sokkolt, amikor láttam egy barázdált arcú úriembert, amint a palackonként 210 eurós (a két világháború közötti valamelyik évjáratból származó) bualból három üveggel vett egy szakboltban.

Igaz, közben oroszul beszélt az ugyancsak barázdált arcú cimborájával.

És még egy érdekesség: az Egyesült Államok mindenkori elnökének hivatalos beiktatásakor (immáron 220 éve) hagyományosan madeirával koccintanak. Ezt a hírt rögtön le akartam csekkolni, de Barack nem vette fel a telefont.

Forras : itt...

Enni Izraelben

A ‘péksütemények’-nek nagy kultusza van, de nem egészen olyanok, mint a mieink. Ami édes, az az eszméletvesztésig édes, ilyesmi a már emlegetett baklava és társai. Tibi és Gala elvittek Haifában egy általuk ismert jó helyre, ahol “rendes” baklava van. Íme:

Hát… tényleg isteniek. Ha rámtör az édesség utáni vágyroham (szerencsére ritka, és a rohamok közötti szünetekben nem vagyok édesszájú), akkor még Pesten is megkóstolok egy-egy baklavát a körúti arab vagy török étkezdékben, de nem ugyanaz. Nem állítom, hogy az izraeli még édesebb volt, de az ízesítése, talán a felhasznált magok és méz minősége, vagy mittudomén…

Amint látjuk, elvitelre is fel van készülve a cukrász, és Gala vett is nekünk hazahozandó egy doboz válogatott finomságot – de nem ám az előrecsomagoltból, hanem amiket ő szakértő módon kiválogatott. Ezer évig eláll, nem szabad hűtőbe tenni. Egyszerűen annyira cukros, hogy nem bír megromlani.

A narancssárga izé a tepsiben az olyasmi, amiből szintén ettünk, a nevét ellenben nem tudom. Közelebbről:

Az látszik a képen, hogy a ‘dolog’ lében úszik. Gyakorlatilag cukorszirupban, amit talán kis mézzel hígítottak. Ami viszont nem látszik, és eléggé megdöbbentő: a ‘dolog’ meleg!

Vékony tészta megfőzve, tojásos (???) masszával összefogva, édesítve, sáfránnyal színezve-ízesítve, majd lerben (sütő) megsütve úgy, hogy a teteje ropogós legyen. Vagy valami ilyesmi…

Az édes sütemények mellett hálisten’ van egy csomó fajta sós keksz, linzer, pogácsa-szerűség, friss töltött kiflik és batyuk, sóstúróval, szezámmaggal, olivabogyóval és olajjal, hatalmas választékban.

Persze ezek közül is a frissen sütöttek az igaziak, mint például az alábbi kis pékségben (vagy minek nevezzem), amely a Tel Avivtól délre lévő Jaffa egyik utcájában hívogatja a turistákat, nem csak a látvánnyal, de az illatokkal is:

A sütik egy egészen autentikus kemencében, nyílt tűzön sülnek – ez is hozzájárult szerintem az általam fogyasztott sóstúrós – olivabogyós – kelttésztás lepény isteni ízéhez.

Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy nem lehet az egész kínálatot végigkóstolni, így állandóan az az érzés marad bennem, hogy lemaradtam valamiről.

A Genezáreth tó után a Golan fennsíkon jártunk, hogy Té megnézhesse a bunkereket, és ezen kalandok után ebédelni egy közeli kibucba mentünk. Tibiék tudták, hogy ott van egy jó étterem, és az a szerencse, hogy tudták, mert különben élő ember meg nem találta volna…

Hogy mit keres a Golan közepén, azon belül is egy kibuc szélén egy vadnyugati stílusú étterem, az rejtély számomra, de ez nem jelenti azt, hogy kifogásom lenne! Sőt! Egyáltalán semmi kifogásom, mert a hely jó volt, a kaja kitűnő és a bor is (erről írjon Té) nagyon finom.

Itt látható “könnyű kis ebédünk”: én báránykotlett-et (karaj???) ettem, a fiúk valami nagy húsokat, a köret ezekhez sült batáta volt, Gala egy speckó hamburgert (de ne tessenek összerezzenni, nem holmi mekdó-szerű műanyagról volt szó itten…), az egészhez pedig kaptunk egy nagyon finom salátát, helyi ropogós zöldsalátából, isteni olivaolajjal és tört mogyoróval ízesítve (ez utóbbi kunsztot én is kipróbáltam!!).

Az előtérben a literes üvegben a kedvenc izraeli italom van, ami nem más mint a LIMONÁDÉ, mindközönségesen. Helyi sárga és zöld citromból, méghozzá jó sok citromból, cukorral is rendesen, és ezúttal pár összemorzsolt mentalevéllel, amitől persze az egésznek máris isteni aromája és illata lesz.

A sima limonádé a lemonada, ha pedig menta is van benne (héberül: nana), akkor lemonana :)

A gomba és krumpli mellett még sült batáta is járt a bárányhoz.

Azt mondják a zútikönyvek, hogy Izraelben a húsok felejthetők, és jobb a salátákra, zöldségekre, süteményekre koncentrálni. Minden bizonnyal így van, de azért ezeket a húsokat nagyon is ehetőnek találtuk, úgyhogy a helyzet nem annyira szörnyű…

Ha odamentek egyetek bátran szinte bármit ami szembejön, mi is ezt tettük, és nem bántuk meg!

Forras : itt...

Julia Child : az első tévés szakács

Julia Child (eredetileg McWilliams, Pasadena, 1912. augusztus 15. – Montecito, 2004. augusztus 13.) amerikai szakács, író, televíziós személyiség. Leginkább arról híres, hogy a francia konyhaművészetet megismertette az amerikaiakkal, először szakácskönyve, a Mastering the Art of French Cooking („A francia konyhaművészet elsajátítása”), majd az ezt követő televíziós főzőműsora, a The French Chef segítségével („A francia főszakács”), amit 1963-tól kezdve vezetett.

Julia Child 1988-ban készült fényképe

Gyermekkora és iskolái

Julia Carolyn McWilliams néven született Pasadenában (Kalifornia) John McWilliams, Jr. lányaként, aki a Princetoni Egyetemen végzett. Anyja Julia Carolyn ("Caro") Weston, egy papírgyár örököse volt. Juliának két testvére volt, ő volt a legidősebb
A középiskoláig magassága elérte az 1,88 métert. Szívesen teniszezett, golfozott, kosárlabdázott. A sportolást a Smith College főiskola alatt sem hagyta abba. 1934-ben végzett, fő tárgya az angol nyelv volt. A főiskola 2004-es sajtóhíre szerint fő tárgya a történelem volt.
A főiskola elvégzése után New Yorkba költözött, ahol gépíróként dolgozott a W. & J. Sloane lakberendezési cég reklámosztályán. 1937-ben visszatért Kaliforniába, ahol a következő négy évben helyi lapoknak írt, reklámok készítésében működött közre és önkéntesként a pasadenai Junior League-ben dolgozott


A második világháború alatt

Az Office of Strategic Services-nél (OSS) kezdett dolgozni, miután az amerikai hadsereg és a tengerészet nem vette fel, mert túl magas volt. Eleinte gépíróként dolgozott az OSS Washingtonban lévő főhadiszállásán, de képesítése és tapasztalata miatt hamarosan előléptették szigorúan titkos kutatói beosztásba. Közvetlenül William Joseph Donovan tábornok alatt dolgozott. Egy évig az OSS Emergency Rescue Equipment Section (ERES) osztályán alkalmazták. 1944-ben áthelyezték Ceylonba (ma Srí Lanka). Itt titkos és bizalmas információk katalogizálásával és továbbításával foglalkozott. Később áthelyezték Kínába, ahol az OSS titkárság vezetője lett és kitüntetést is kapott.  Más OSS iratokkal ellentétben Child aktáját 2008-ban feloldották a titkosság alól, a teljes anyag hozzáférhető online.
Mialatt Ceylonban tevékenykedett, megismerkedett Paul Cushing Childdal, aki ugyancsak OSS-alkalmazott volt. 1946. szeptember 1-jén összeházasodtak Lumberville-ben (Pennsylvania),[10] majd Washingtonba költöztek. Child, aki eredetileg New Jersey-i lakos volt, egy időben Párizsban élt, mint művész, és ismert volt kényes ízléséről.  Ő ismertette meg feleségét a francia konyhával. Child az amerikai külszolgálatnál (United States Foreign Service) kezdett dolgozni. A házaspár 1948-ban Párizsba költözött, amikor az amerikai külügyminisztérium Pault Párizsba helyezte át. A párnak nem volt gyermeke.

Franciaországban

Child később többször is szívesen emlékezett vissza, hogy első étkezése Rouenben kulináris megvilágosodás volt a számára. Az étkezés során osztriga, sole meunière és finom francia bor volt terítéken. A The New York Timesnak küldött cikkében azt írta: „úgy éreztem, szabaddá váltam és lelkierővel töltődtem fel”.
Párizsban beiratkozott a neves Le Cordon Bleu főzőiskolába, majd később magánúton Max Bugnard-tól és más mesterszakácsoktól tanult.  Belépett a Cercle des Gourmettes nevű női főzőklubba, ahol találkozott Simone Beckkel, aki éppen francia szakácskönyvet írt amerikaiak számára, barátnőjével, Louisette Bertholle-lal együtt. Beck azt javasolta Childnak, legyen társszerzőjük, mert ez segítette volna a könyv amerikai sikerét.
1951-ben Child, Beck és Bertholle megnyitották „főzőiskolájukat” Child párizsi konyhájában, amit École des trois gourmandes-nak neveztek („a három ételkedvelő iskolája”). A következő évtizedben Julia Child és férje körbeutazták Európát, majd az egyesült államokbeli Cambridge-ben telepedtek le (Massachusetts állam). Eközben a három hölgy folyamatosan kereste, tesztelte és alakította a recepteket. Julia Child a recepteket angolra fordította és részletes gyakorlati megjegyzéseket fűzött hozzájuk, amitől azok érdekesebbé és jobban megvalósíthatóvá váltak.
1963-ban Childék a franciaországi Provence-ban házat építettek Plascassier település közelében, a Cannes fölötti hegyekben, Simone Beck társszerző és férje, Jean Fischbacher birtokán. Childék a háznak a „La Pitchoune” nevet adták, aminek jelentése provansz dialektusban „a kicsike”.

Az első közönségsikere

A három leendő könyvszerző előzetes szerződést írt alá Houghton Mifflin kiadóval, aki azonban később visszalépett, mert úgy vélte, hogy „a könyv inkább enciklopédia, mint szakácskönyv”. 1961-ben Alfred A. Knopf adta ki az akkoriban szokatlanul nagy méretű, 734 oldalas művet, Mastering the Art of French Cooking címmel. A könyv azonnal bestseller lett és a kritikusok is dicsérték. Ez részben az 1960-as évek elején megjelenő amerikai érdeklődésből fakadt a francia kultúra iránt. A kritikusok áradoztak a jól használható illusztrációk és a minden részletre kiterjedő leírások miatt, mivel így a receptek akár kezdő háziasszonyok számára is megvalósíthatóvá váltak. A könyv még napjainkban is forgalomban van (2010-es évek), több főzőiskola alapműként tekint rá.

A könyv sikerét követően Child cikkei színes magazinokban jelentek meg; rendszeres rovata volt a The Boston Globe-nál. Julia Child közel húsz könyvet írt, önállóan vagy másokkal közösen. Utolsó könyve, amit unokaöccsével, Alex Prud'homme-mal együtt írt, az önéletrajza volt, My Life in France címmel jelent meg („életem Franciaországban”) 2006-ban, halála után. A könyvben leírja életét Paul Childdal a háború utáni Franciaországban.

Televíziós karrier

Julia Child a KUHT tévécsatorna stúdiójában, valamikor az 1960-as években

A „Julia Child konyhája” tévéműsor díszlete aSmithsonian National Museumban

Julia Child konyhája”, amit a férje tervezett - három tévésorozatban volt a főzőműsor helyszíne

Miután 1962-ben egyik könyvéről beszámolt egy bostoni tévécsatorna (National Educational Television - „nemzeti oktató televízió”), és meghívták egy főzőbemutatóra, ahol a nézők tetszésére omlettet készített, kézenfekvő volt, hogy önálló műsort kapjon. Ennek címe: The French Chef („A francia főszakács”) lett, aminek első adása 1963. február 11-én volt a WGBH tévécsatornán. A műsor azonnali siker volt, amit országosan átvettek más hálózatok és tíz évig futott. A műsorért Peabody- és Emmy-díjat kapott. Ez volt az első olyan Emmy-díj, amit oktatóműsornak ítéltek oda. Nem Julia Child volt az első, aki televízióban szakácsként szerepelt, de őt nézték a legtöbben. Stílusa közvetlen és bátorító volt.

Child második könyve, a The French Chef Cookbook („francia szakácskönyv”) a tévében bemutatott receptek gyűjteménye volt. 1971-ben jelent meg a Mastering the Art of French Cooking, Volume Two („a francia konyhaművészet elsajátítása, 2. rész”), amit Simone Beckkel közösen írt. 

Ebben már nem vett részt Louisette Bertholle, akivel kapcsolatuk megromlott. Julia Child negyedik könyve, a From Julia Child's Kitchen („Julia Child konyhájából”) a férje által készített fényképekkel jelent meg, és Julia tévéműsor alatt leírt megjegyzéseit is tartalmazta.

Az 1970-es és 1980-as években Julia Child több tévés műsor sztárja volt, köztük a Julia Child & Company, Julia Child & More Company és Dinner at Julia's-nak.

1979-es könyve, a Julia Child and More Company elnyerte az amerikai könyvek díját.  1981-ben megalapította a „bor és étel” intézetét,  aminek feladata volt, hogy „elősegítse a minőségi borok és ételek elfogadását és megértését”. 1989-ben kiadta szándéka szerint mindent összefoglaló, legnagyobb művét, a The Way To Cook-at („a főzés módja”), ami a könyv mellett videót is tartalmazott.

Julia Child négy további sorozatban szerepelt az 1990-es években, amiben vendégszakácsok is közreműködtek: Cooking with Master Chefs, In Julia's Kitchen with Master Chefs, Baking With Julia és Julia Child & Jacques Pépin Cooking at Home.. Jacques Pépin többször volt a társa ezeken a programokban és a könyveiben.

Többen bírálták Julia Child olyan alapanyagait modern táplálkozás-élettani szempontból, mint a vaj és a tejföl. Ezekkel a nézetekkel egész karrierje során vitatkozott és rámutatott, hogy „a fanatikus félelem az ételtől” átveszi az uralmat az Egyesült Államok étkezési szokásai fölött, és a „tápérték”-re való túlzott koncentrálás megszünteti az ételek élvezetét. Egy 1990-es nyilatkozatban azt mondta: „Mindenki túlreagálja a dolgot. Ha az ételtől való félelem folytatódik, az a gasztronómia halála lesz az Egyesült Államokban. Szerencsére a franciák nem szenvednek ettől a hisztériától. Élveznünk kell az ételeket. Az életben ez a legegyszerűbb élvezet.

A In Julia's Kitchen with Master Chefs sorozattal kezdve Julia Child saját konyhája Cambridge-ben volt a helyszíne a műsornak. Ezt teljesen átalakították, hogy a műsor felvételeire alkalmas legyen: tévé-minőségű világítás, három kamera (amik a teljes teret közvetíteni tudták), és egy robusztus sütő-terület (egyik részén gázsütő, villanytűzhely a másik oldalon), ami középen helyezkedett el. Elegendő hely maradt Julia Child egyéb konyhai eszközeinek (edények, lábasok, még egy fali tűzhely is, aminek az ajtaja nyikorgott).  Gyakorlatilag minden részt itt vettek fel az 1990-es években.

Az utolsó évek

Szeretett barátnője, Simone Beck halála után átadta franciaországi otthona, a La Peetch kezelését unokahúgának, Philának, miután egy hónapot ott töltött 1992 júniusában, ahogy ezt közel 30 évvel korábban ő és férje, Paul Child megígérték a családnak. 1992-ben egy hónapos kirándulást tett Olaszországban Bob Spitz amerikai újságíróval. Spitz jegyzeteket és hangfelvételeket készített az út során, amiket 2012-ben könyvben jelentetett meg, Julia Child 100. születésnapjára.

Paul, aki tíz évvel idősebb volt Juliánál, 1994-ben meghalt az idősek otthonában, öt évvel azután, hogy több stroke-ja volt.

2001-ben Julia Child bevonult egy idősotthonba (Santa Barbara, Kalifornia). Házát és irodáját a Smith College-ra hagyta (ők később eladták a házat).[26] Konyháját, amiben a pultok szokatlanul magasan voltak, Julia termetéhez igazodva, a National Museum of American History-nak adományozta („amerikai történelmi múzeum”), ahol jelenleg is látható. Jellegzetes rézedényei és fazekai először a „COPIA”-ban voltak kiállítva (Napa, Kalifornia), majd 2009 augusztusában átkerültek a Smithsonian múzeumába (Washington, DC.), a többi kiállítási darabhoz.

2000-ben Julia Child megkapta a francia becsületrendet,  és az amerikai művészeti és tudományos akadémia tagjai közé választották.  2003-ban megkapta az amerikai elnöki szabadság-érmet. Tiszteletbeli doktori címet kapott a Harvard University-tól, a Smith College-tól és a Brown University-tól, más egyetemek mellett.

2004. augusztus 13-án Julia Child elhunyt a Casa Dorinda nevű idősotthonban, ahol lakott (Montecito, Kalifornia), két nappal 92. születésnapja előtt. Halálát veseelégtelenség okozta.

Julia Child így fejezte be utolsó könyvét, a My Life in France-t: „...visszagondolva az jut eszembe, hogy az asztal és az élet örömei végtelenek – toujours bon appétit!  (toujours bon appétit! = „mindig jó étvágyat!”)

Könyvei

Mastering the Art of French Cooking (1961), társszerzők Simone Beck és Louisette Bertholle ISBN 0-375-41340-5

The French Chef Cookbook (1968)—ISBN 0-394-40135-2

Mastering the Art of French Cooking, Volume Two (1970), társszerző Simone Beck ISBN 0-394-40152-2

From Julia Child's Kitchen (1975) ISBN 0-517-20712-5

Julia Child & Company (1978) ISBN 0-345-31449-2

Julia Child & More Company (1979) ISBN 0-345-31450-6

The Way To Cook (1989) ISBN 0-394-53264-3

Julia Child's Menu Cookbook (1991), one-volume edition of Julia Child & Company and Julia Child & More Company ISBN 0-517-06485-5

Cooking With Master Chefs (1993) ISBN 0-679-74829-6

In Julia's Kitchen with Master Chefs (1995) ISBN 0-679-43896-3

Baking with Julia (1996) ISBN 0-688-14657-0

Julia's Delicious Little Dinners (1998) ISBN 0-375-40336-1

Julia's Menus For Special Occasions (1998) ISBN 0-375-40338-8

Julia's Breakfasts, Lunches & Suppers (1999) ISBN 0-375-40339-6

Julia's Casual Dinners (1999) ISBN 0-375-40337-X

Julia and Jacques Cooking at Home (1999), társszerző Jacques Pépin ISBN 0-375-40431-7

Julia's Kitchen Wisdom (2000) ISBN 0-375-41151-8

My Life in France (2006, posztumusz), társszerző Alex Prud'homme ISBN 1-4000-4346-8

(gyűjteményes kiadás, más szerzőkkel) American Food Writing: An Anthology with Classic Recipes, ed. Molly O'Neill (Library of America, 2007) ISBN 1-59853-005-4

Kulturális hatás

2002-ben Child szakácskönyvei inspirálták Julie Powell amerikai bloggert, aki elhatározta, hogy egy év alatt Child francia szakácskönyvének összes receptjét elkészíti. A blog alapján Powell 2005-ben könyvet írt.  2009-ben Julia Child önéletrajzi könyve, a My Life in France és Julie Powell regénye alapján Nora Ephron mozifilmet készített Julie & Julia – Két nő, egy recept címmel, amiben Meryl Streep alakította Julia Child szerepét. A filmbeli teljesítményéért Meryl Streep Golden Globe-díjat kapott „vígjáték” kategóriában. Maga Child nem kedvelte Powell blogját, közönségesnek és hatásvadásznak

tartotta...

A film

Két igaz történet alapján készült a film. Az egyik a szakácsikon Julia Child, a másik pedig Julie Powell írónő, blogger. A harmincas írónő életében éppen a feje tetejére álltak a dolgok, könyve nem került kiadásra és mint közalkalmazott tengeti napjait, hogy hozzájárulhasson a családi kasszához. A történet akkor veszi igazán kezdetét, amikor elhatározta Julie, hogy egy év alatt megfőzi az összes receptet Julia Child könyvéből és erről blogot ír.

Ezzel egy időben egy másik szál is megelevenedik: Julia Child párizsi élete, Paullal töltött mindennapjai, az útkeresés, hogy mivel is tengesse napjait. A főszerepet Meryl Streep kapta. Ennél tökéletesebb döntés nem is születhetett volna.

Meryl Streep,Julia Child szerepében

Julia Child-főzős video

Forras : innen...

Érdekesség a virágokról

A virág ősidők óta szimbolikus jelentéssel bír. Olyannyira, hogy már a neandervölgyi ősemberek sírfeltárásai során virágnyomokra bukkantak, mely azt látszik megerősíteni, hogy virággal búcsúztak halottaiktól. Az első, 1818-ban kiadott virágnyelvszótárban (Les Langues des Fleurs  - Virágok nyelve) olvasható, több mint 800 különféle növény jelentése.

A kardvirág például az erőt, a gardénia a titkos szerelmet, a liliom a rajongást jelképezte, a pipaccsal pedig arra hívta fel az udvarló a lány figyelmét, hogy túl sokat fecseg. A virágok az egyszavas üzeneteken túl sok minden mást is jelenthettek. A hölgyek az ajándék virág hajba tűzésével elutasítást, keblükön hordásával viszontszerelmet üzentek. Egy akáclevél küldése az aznapi találkát, kettő a másnapit jelezte előre. A virágok számával azt jelezték, éjfél után hány órával tervezik a titkos randevút.
A virágnyelv létére már a Bibliában is találhatunk utalásokat, valamint a görög és római mitológiában is. A görög szépségek a mimózát kedvelték, a római hölgyek a vörös rózsáért rajongtak. A liliom Mária tisztaságára és ártatlanságára utalt. A XV. században csatlakozott az írisz és a harangvirág is az erkölcsösség és a szemérmesség szimbólumainak csoportjához. Egy szál fehér szalaggal díszített fehér rózsa emlékeztetőül szolgált a délután két órai randevúra. A középkorban sok fiatal lány ibolyát tett a hajába, hogy ezzel is mutassa: szerény, mint az ibolya. Bár a virágokat sokáig csak a nemesek engedhették meg maguknak, a szegények megoldották ezt szalmavirágokkal. Az első ismert dokumentum, a XVII. században, Konstantinápolyban íródott, és ekkor még minden apró részletnek jelentése volt, nemcsak a virág fajtájának. A szerelmesek mellett gyakran a kémek, összeesküvők is virággal üzentek egymásnak.

A növények kódként szolgáltak arra, amit a szerelmes ember közölni akart a másikkal, de kimondani nem mert. Európában már régóta szokás volt növényeket ajándékozni a szerelem és a kedveskedés jeleként, de a XIX. század közepéig még nem jöttek divatba a virágcsokrok. Ez akkor vett lendületet, amikor egy angol hölgy, bizonyos Lady Mary Wortley Montagu a XVIII. század elején Keleten járt, és nő létére bebocsátást nyert egy keleti hárembe. A nemes hölgy volt az első, aki beszámolt róla, hogy ott miként szokás virágok útján kommunikálni egymással. 1763-ban megjelent írásával ("Levelek a Keletről") valósággal új fejezetet nyitott a virágok ajándékozását illetően.

A viktoriánus korban virágzott igazán ez a titkos nyelv. Prűdség uralta a világot, így csak ez a jelrendszer maradt a szerelmeseknek.

Néhány alapszabály:

Ha csokrot ajándékozunk, páratlan számú virág legyen benne tíz szál alatt, felette már nincs jelentősége.

Amennyiben papírral vesszük, átadáskor bontsuk ki, úgy nyújtsuk át.

Ne ajándékozzunk kaktuszt a barátainknak, mert az elvágja a barátságot. Ennek a babonának a gyakorlati jelentősége általam nem nyert megerősítést, mert kaptam már, sőt adtam is ajándékba kaktuszt és a barátság nem sérült.

Tengernyi irodalma van a virágküldés szabályainak, melyek legtöbbje évszázadok során sem változtak. A virágküldés beleivódott a mindennapi életünkbe, csak éppen azok az alkalmak változtak, amikor virágot ajándékozunk.
Tekintsünk vissza még egy kicsit...

A RENESZÁNSZ VIRÁGNYELV

Mint fentebb már említettem a virágnyelv keletről jutott hozzánk. A szerelmesek ezekkel az apró ajándékokkal üzentek kedvesüknek. Néhány virág és virágalakzat korabeli jelentése:

Mirtusz:             Az Úr adjon téged nekem.

Piros rózsa:        Meghódítottad szívemet.

Fehér rózsa:       Megveted szerelmemet? Meghalok.

Sárga rózsa:       Szerelmed őszinte? Nem csalsz meg?

Vadrózsa:          Ne taszíts el!

Piros rózsabimbó: Remélj!

Fehér rózsabimbó: Hű maradok érzelmeimhez.

Rózsalevél:         Igen.

Rózsaszár (mert tövises): Nem.

Jázmin:              Szeress engem, én is téged.

Jácint:               Szenvedünk a távolságtól.

A ROKOKÓ VIRÁGNYELV

A virágnyelv bonyolultabbá - és ezzel zárt körűvé is - válik.

Tegyük fel, hogy a lány piros rózsát ad az udvarlójának. Tudjuk, hogy ez nagyjából mit jelenthet. Igen, de csak akkor, ha a virágját feléje fordítja és úgy nyújtja át. Ha a szárát irányozza felénk, akkor az értelem az ellenkezőjére fordul. Piros rózsa bimbója levelestől, tüskéstől egyenes irányban: félek, de remélek. Megfordítva: nincs remény. Szedjük le a töviseit: nem kell félni, mindent lehet remélni. Szedjük le a leveleit, de hagyjuk meg a töviseit: veszély mindenfelől. Ha rólam van szó, akkor a virágot jobbra billentem. Ha rólad van szó, akkor a virágot balra billentem.

 A ROMANTIKUS VIRÁGNYELV
                              

Az 1850-es években a társasági életben még érvényesülhet az ember a virágnyelv segítségével.

Jácint:               A csengettyűknek számai / A hétnek annyi napjai

Dupla jácint:       Nem vagyok hozzád idegen...

Egyszerű jácint: Fényt és nagyravágyást sóvárgó lelked engem csak megvetni tud.

Teljes jácint:      Szép vagy, de ez az idő függvénye.

Fehér jácint:      Bájaid lekötelezők.

Piros jácint:       Szerelmem állandó, nem csalfa.

Sárga jácint:      Ne ábrándozz, már nem szeretlek.

Ennyit a történelem nyújtotta lehetőségekről, nézzük hogyan viszonyulnak a virágokhoz a bolygók, avagy a bolygókhoz a virágok, szóval bolyongjunk kicsit…

NAP

Uralma alá tartozó rész: porzó

Növények: napraforgó, babér, kamilla, sáfrány, rozmaring, boróka, nyárfa lóhere, pünkösdi rózsa, muskátli, rizs, szerecsendió, hajnalka, ánizs, édeskömény, mandula, őszi kikerics, dió, olajfa, szőlő, ezerjófű, fecskefű.

Színek: napsárga, arany, narancs

Illatok: illatosak, balzsamosak, ízük ínycsiklandózóan savanykásak, erősen édesek.

HOLD

Uralma alá tartozó rész: levél

Növények: vízi növények, tavirózsa, fehér rózsa, fűzfa, uborka, tök, dinnye, saláta, káposzta, kövi rózsa, liliom, karfiol, zsálya, nárcisz, viola, erdei ibolya, envidia.

Színek: fehér, világossárga, enyhe lila,

Illatok: fűszeres- édeskés, ízük nyers, ízetlen.

MERKÚR

Uralma alá tartozó rész: mag és a kéreg

Növények: kutyatej, gyöngyvirág, kömény, sárgarépa, petrezselyem, zab, bab, majoránna, mogyoró, édesgyökér, valeriána, festéktartalmú növények.

Színek: változatos, meglepő, alakjuk is

Illatok: enyhe, ízük sem jellegzetes.

VÉNUSZ

Uralma alá tartozó rész: virág

Növények: alma, menta, orgona, bodza, cseresznye, primula, rózsa, búza, nagy útifű, eper, barack, ibolya, ribizli, germánium, sóska, körte, szilva, nyírfa, szeder, nefelejcs, datolya, banán, articsóka, szamóca, rozmaring.

Színek: színdús, ragyogó virágúak, zöldeskék árnyalattól a rózsaszínig.

Illatok: bódítóan édeskés, ízük a legzamatosabb.

 MARS

Uralma alá tartozó részek: szár, ág, csutka

Növények: fokhagyma, hagyma, retek, bors, rebarbara, bazsalikom, borsó, fenyő, tea, dohány, koriander, mustár, komló, csalán, fekete retek, kapor.

Színek: vöröses, vöröses-kék; alakjuk tüskés, borzas, szőrős,

Illatok: áthatóan erős, csípős, ízük kesernyés, csípős, erős.

JUPITER

Uralma alá tartozó rész: gyümölcs

Növények: spárga, gesztenye, pálma, tölgyfa, juhar, petúnia, szegfű, jázmin, cikória, százszorszép, szantál, vadrózsa, tüdőfű, izsópfű, oroszlánszáj, begónia, málna.

Színek: kékes, viola, ragyogó színek,

Illatok: édes, ízek kellemesek.

SZATURNUSZ

Uralma alá tartozó rész: gyökér

Növények: fagyöngy, köles, moha, borostyán, bükk, ciprus, fenyő, kender, pásztortáska, örökzöld, ökörfarkkóró, tiszafa, fekete nyárfa, tamariscus, kardliliom, vörös cékla.

Színek: kevéssé színesek, sötétek,

Illatok: kifejezetten bódító, vagy bűzös, ízük legtöbbször mérgező.

URÁNUSZ

Uralma alá tartozó rész: inda

Növények: kakukkfű, orchidea, rozmaring, páfrány, mirha, alpesi rózsa, útifű, lencse, orgona.

Színek: lila, acélkék,

Illatok: nagyon illatosak, tömjénesek, ízük fűszeres.

NEPTUNUSZ

Uralma alá tartozó rész: bimbó

Növények: vízi, tengeri növények, mák, belladonna, kender.

Színek: csillogó, ibolya, világos színek.

Illatok: nehéz, bódító és kábító, ízük erős, keserű.

 VIRÁGHOROSZKÓP

Az asztrológusok kilenc virághoz a kötötték a születési napokat.

Több évszázados megfigyelés és tapasztalat alapján kozmikus összefüggéseket találtak e virágok és a születésnapok között, amik hajlamosítanak egyes személyeket életvitelük, sorsuk, jellemük kialakulásában, tehetségük kibontakozásában.

A virágjegyekhez kapcsolódó hajlamokon kívül a személyiségünk kialakulásában még jelentős szerepet játszik a nevelés, környezet és a személyes adottságok is.

A születési napok szerint az alábbi táblázatból kiolvasható a virágjegy. Ez független attól, hogy mely hónapra esik.

1	10	19	28	Napraforgó
2	11	20	29	Babarózsa
3	12	21	30	Szagos bükköny
4	13	22	31	Búzavirág
5	14	23		Liliom
6	15	24		Pipacs
7	16	25		Orchidea
8	17	26		Margaréta
9	18	27		Piros rózsa

NAPRAFORGÓ

Rokonszenves, szeretetre méltó ember. Nagyon vágyik a szerelemre és, hogy célját elérje minden eszközt képes bevetni, még füllenteni is hajlandó.
Tekintélyt parancsoló akaratereje van, még kilátástalan helyzetből is képes kilábalni, amit túlzott magabiztosságával, önzésével jószerivel önmagának okoz. Sokoldalúsága és tehetsége révén sikeres lehet, ha egy kicsit szerényebb.
Céljait akkor érheti el ha gyengeségeit, önzését felismeri, és viselkedését mások által elfogadhatóvá finomítja.
Szerencse napjai: vasárnap, hétfő
Kabalaszámai: 1, 11, 16, 19, 22, 27, 31
Hajlamos, hogy érdekből, számításból létesítsen párkapcsolatot. Élete során többször képes váltani, és ez túlzottan nem viseli meg őt. Ha a szívére hallgat tartalmasabb, boldogabb lehet az élete, főleg a nála gyengébb partnerrel, mert minden tekintetben uralkodni vágyik.
A harmóniát és a szerelmet elsősorban az orchidea, babarózsa és búzavirág oldalán találja meg.

 BABARÓZSA

Szereti a természetet, állatokat, növényeket. Elbűvölik zord hegyek, patakok, virágos rét és a tenger.
Az anyagiak fontos szerepet játszanak életében. Mindent megtesz annak érdekében, hogy luxuskörülmények között élhessen.
Érzékeny alkatú, de nem eléggé alkalmazkodó. Hajlamos a depresszióra. Akkor válhat élete kiegyensúlyozottabbá, ha felismeri hibáit és vállalja azokat. Hűséges, stabil ember, aki néha csökönyös, merev. Birtoklási vágyát megzabolázva, nagyobb empátiával többet kaphat az élettől.
Szerencse napjai: péntek, szombat, vasárnap
Kabalaszámai: 1, 4, 7, 9, 18, 33, 42
Romantikus alkat, vágyik a gyengédségre, figyelmességre, és ezért minden áldozatra kész. Társát aranykalitkában tartja, ő jelent számára mindent, de szinte soha nem nyitja ki az ajtaját. Fiatalabb éveiben több kapcsolata lehetett, mondván, hogy az “igazit” keresi. Ez többnyire igaz is.
A boldogságot a babarózsa, a búzavirág, pipacs vagy margaréta oldalán találja meg.

SZAGOS BÜKKÖNY

Dinamikus, mozgékony alkat, aki nehezen viseli el a kötöttségeket. Minden téren szabadságra vágyik, és ha eléri, vidám, felszabadult jó társasági ember. Mindenütt szívesen látják, mert mindenkit elbűvöl vidámsága, humora, lendülete.

Felületessége és hűtlenkedései miatt sok bonyodalom adódhat életében, amit azonban intelligenciájával képes elrendezni

A szerencsejáték rabjává válhat, és ott többnyire veszít.

Fiatalos lendületét idősebb korában is megőrzi.

Szerencse napjai: szombat, vasárnap, hétfő

Kabalaszámai: 6, 9, 15, 18, 24, 27

Elvárja, hogy partnerei mindig lángoljanak. Kapcsolatai viharosak, rövid ideig tartanak, de csodálatosak.

Labilis az érzelmi élete és többnyire ő a szerelmi háromszögek egyik oszlopos tagja.

Ha gyengéit felismeri és képes lesz korlátozni úgy, hogy pozitív tulajdonságait, vitalitását, kedvességét megőrzi, teljes és boldog életet élhet, elsősorban a pipacs és a piros rózsa oldalán.

BÚZAVIRÁG

Zárkózott, egyenes, megbízható alkatú. A “járt utat a járatlanért” nem cseréli fel. Logikusan gondolkodik, mindent előre megtervez.

Nem ő fogja a spanyolviaszt feltalálni, de az életben jól boldogul, sikeres lesz. A “sikeres” búzavirág hajlamos túlértékelni önmagát, csökönyössé, tudálékossá válik, és mereven ragaszkodik álláspontjához.

Ha tudatosul benne ezen hiányossága és belátja, hogy mindenkitől lehet tanulni, egyszerűbb, felhőtlenebb lehet élete.

Szerencse napjai: szombat, vasárnap, hétfő

Kabalaszámai: 1, 7, 16, 19, 20, 25, 29

Nehezen tudja érzelmeit kimutatni, ezért nehezebben boldogul partnerkapcsolataiban. Ha rátalál az igazi “nagy Ő”-re abszolút feloldódik, és teljesen kiadja magát. Hozzá abszolút hűséges és minden rosszban kitart mellette.

Társát a margaréták és a pipacsok között találja meg.

 LILIOM

Talpraesett, vidám, gyors észjárású. Társasági ember, kiválóan alkalmazkodik mindenféle típusú és mentalitású emberhez. A dolgokhoz való dinamikus, okos és rugalmas hozzáállása miatt sikeres lehet, mind a munkájában, mind a magánéletben.

Hibája, hogy lobbanékony. Könnyen haragra gerjed, ha hátráltatják őt vagy gyenge pontjára tapintanak. Kedveli az érzéki gyönyört, és ennek könnyen a rabjává válhat. Intelligenciája révén könnyedén átsiklik az élet buktatóin, szinte észre sem véve azokat.

Szerencse napjai: szerda, péntek

Kabalaszámai: 1, 10, 19, 28, 30, 33

Kedves, vidám személyiségével könnyen hódítja meg partnerét. Elvárja, hogy társa kényeztesse, becézgesse őt. Ha közömbösséget érez, nem lesz maradása és hamar felszámolja a kapcsolatot.

A “liliom” szinte minden virágjegyű partnerrel megtalálja a harmóniát, de elsősorban a napraforgó és a szagos bükköny illik hozzá.

PIPACS

Tisztaszívű, becsületes, finom lelkű ember. Ezt tételezi fel másokról is. Ezért számtalan csalódás éri az életben. Olthatatlan a tudásszomja.
Kifinomult lelkével a vallásosság felé is fordulhat. Küldetéstudta arra hajtja őt, hogy a világot “jó útra térítse”. Kíváncsi a végtelenségig, szinte mindenbe beleüti az orrát.
Szerencse napjai: kedd, csütörtök, péntek
Kabalaszámai: 3, 6, 9, 21, 24, 27, 30
Álomvilágban él, és gyakran esik a “halálos szerelem” csapdájába. Ez többnyire egyoldalú, szenved tőle, de egyszer eljön majd az igazi is. Ezért csak a második-harmadik kapcsolata, házassága lesz igazán harmonikus és boldog. Ha a valóság talaján áll és onnan vetíti ki álmait partnereire, csodálatos élmények várnak rájuk. A túlzásoktól azért nem árt óvakodnia.
Álmai hercegnőjét, vagy hercegét a piros rózsák vagy a szagos bükkönyök között találja meg.

 ORCHIDEA

Szorgalmas, barátságos, finom lelkű teremtés. Nehezen viseli el az igazságtalanságot, és rendkívül segítőkész ilyen esetekben.
Környezetével szemben rendkívül igényes. Szereti a rendet, tisztaságot, barátságot, meleg otthont képes teremteni. Partnerével szemben is magas a mérce, elvárja, hogy mindig ápolt, figyelmes legyen. Csak kulturált, meleg szívű, szorgalmas, tehetséges tárast fogad el, fontos, hogy felnézhessen rá.
Szereti a szép ruhákat, finom parfümöket, tudja mi áll jól neki. Kedveli az utazásokat, kalandokat, más népek kultúráját, szokását, ételeit.
“Állandóan égő” típus, de emellett zárkózott és egy kicsit türelmetlen. A teljes élethez jól teszi, ha egy kicsit fékezi tempóját, izgatottságát.
Szerencse napjai: vasárnap, hétfő
Kabalaszámai: 12, 20, 21, 29, 30, 40
Szerelmi életében nem hajlandó kompromisszumra. Csak az igazi, mély, mindent magával ragadó szerelemben képes feloldódni. Amennyiben megtalálja őt, neki hűséges, csodálatos, holtig tartó társa lesz.
Ezt elsősorban a napraforgó és a szagos bükköny oldalán találja meg.

 MARGARÉTA

Túlzottan engedékeny és elnéző másokkal szemben. Nem sok a barátja, de azokat élete végéig megőrzi. Szorgalmas, gyakorlatias, szerény és bátor ember, az általa jónak vélt dolgok mellett az utolsó leheletéig kitart.
A jó ügyek szolgálatában végtelen odaadással küzd, de a sors nehézségei alázatossá tehetik. Ezt mindenképpen kerülje el, hogy önbecsülését megtarthassa.
Szerencse napjai: szombat
Kabalaszámai: 4, 8, 22, 24, 26, 31
Szerelmi téren sok csalódás, keserűség érheti. Érettebb korában találja meg az igazi társát. Mindent elkövet, hogy boldog lehessen és teljes szívével a másik karrierjén, fáradozik. Vigyázzon, hogy ez ne járjon a személyisége teljes feladásával.
Gyengédségre vágyik, ami nem jelenti kizárólag csak a szexet.
Partnere a babarózsa, búzavirág, pipacs és napraforgó jegyűek közül
kerülhet ki leginkább.

 PIROS RÓZSA

Áldozatkész, bátor, igazságszerető. Az általa jónak tartott eszmékért minden érdek nélkül, fáradhatatlanul küzd. Az érdekekben sértett emberek részéről sokszor éri támadás, csalódás.
Nehezen viseli ezt el, igazságérzetét sértik a “kicsinyes” szúrkák, hiszen ő csak jót akart. Nem veszi tudomásul, hogy az általa nagynak és tisztának tartott eszméit, mások egyéni érdekeikkel fűszerezve meglovagolják. Kitartóan küzd a szerelemért, az egyetlen igazit keresi, amíg el nem jön.
Szerencse napjai: kedd, csütörtök, péntek
Kabalaszámai: 9, 15, 18, 24, 27, 30
A hűség nem alapvető erénye. Fiatalabb korában szenvedélyes szerető, az egyik kalandból a másikba veti magát. Könnyen esik szerelembe, és idealista felfogása miatt leghőbb vágya a tiszta szerelem.
Érettebb korában gondolkodása letisztul, és valóságos élet talaján megtalálja az igazit.
Leginkább a pipacs és a szagos bükköny válhat igazi társává.
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.

Világosan látszik, hogy a virágot a jósággal, kedvességgel, kellemmel, bájjal, egyszóval csupa pozitív dologgal párosították. Ez az egyik legidőállóbb mondásunk.

Vagy:

Nincsen rózsa tövis nélkül
Itt pedig egyértelművé válik, az érem két oldala, hiszen nincs jó rossz nélkül, és viszont. Ebben a mondásban a pozitív mellett a negatív is megjelenik.

Még néhány népi bölcsesség.

A virágos utak végén legmélyebb a szakadék.

Aki önmagába temetkezik, a sírján nem nő virág.

De nézzünk szét más tájakon:

Székely közmondások:

Két virág között egy kóré. Két kóré között egy virág.
Virág keni kóréra. Virág mondja kórénak. Hagyja el, ne csúfolódjék. Azt kjed ës csak mondja, de nem abba a hiszembe van.

Ezt így hagytam, ahogyan találtam, hiszen annyira szép és sokat mondó… ízes székely beszéddel mindjárt ott a magyarázat is.

Ujgur közmondások :

Virágra hulló harmat a virág szomját el nem oltja.

Földbe ami kerül, virág leszen, tűzbe ami kerül - hamu.

Japán közmondások :

Mindennek várni kell a sorára... a barack a második hónapban, a krizantém a kilencedikben virágzik.

Boldog az, akinek keze tele van virággal.

A lehullott virág hátrahagyja illatát.

Kínai közmondás :

 Lant, sakk, könyvek, festészet, költészet, bor és virág.
Értelmezése úgy, mint az élet művészi élvezetének kvintesszenciája.
Perui mondás

Minden nap egy-egy szál virág többet jelent, mint egy egész csokor ünnepélyes alkalmakkor.

Kazak közmondás :

Virág ha nő, földnek ékessége, leány ha nő, család ékessége

Dobrudzsai tatár közmondások :

Minden virág a maga idejében illatozik.

Minden virágnak más az illata.

Rózsának hiszed, megszúrja a kezed.

Nézd meg a virágját, szakítsd le bimbóját.

Török közmondás :

Ahol virág van, méz is van.
Latin közmondás
Minden virág megtalálja a maga cserépjét
Latinul: Olera olla legit
Csak úgy mondások, vagyis nem derült ki számomra honnan származnak, de alapigazságokat tartalmaznak…

Olyan vagy te nekem, mint egy édes virág, többet érsz, mint az egész világ.

Ha a virágszirom lehullott a fáról, már nem térhet vissza rá.

Sötétben minden virág fekete.

Híres emberek mondták

Ami a virágoknak a napfény, az a mosoly az embereknek. (Joseph Addison)

Ha virágos az út, ne kérdezd hová visz. (Anatole France)

Kahlil Gibran - Az öröm

Menjetek földjeitekre és kertjeitekbe, és meglátjátok majd, hogy a méh örömmel gyűjti a virágok mézét, ám a virág is örömmel engedi át a mézét a méhnek. A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.

Vannak pillanatok, melyekben egy szál rózsa fontosabb, mint egy darab kenyér. (Johannes Mario Simmel)

Kedves a tövis is, ha mellette a rózsa. (Publilius Syrus)

Szép rózsát sem szakíthatsz szúró tövise nélkül, méz, édes illat sincs fanyar társa nélkül. (Tob)

A bogáncs sosem fog rózsát teremni.( Bródy Sándor)

Barangoljunk kicsit az irodalomban, hiszen ott is gyönyörű virágok nyílnak…
 "Az éjjel hazafelé mentem,/éreztem, bársony nesz inog,/ a szellőzködő, lágy melegben/ tapsikoltak a jázminok
(József Attila: Hazám)

"Arany hajad, mint a nap sugára/ Vet fénykévét ruhácskád fodrára. Reng ruhádban a karcsú termeted:/ Rózsaszálon a gyémánt permeteg."
(József Attila: Hozzá!)

"Amióta megláttalak,/ Illatosabb a mező/ És azóta tövis nélkül/ Áll a büszke rózsatő."
(József Attila: Amióta)

"Ha a Hold szunnyad, szellő se rebben,/ Virágok nyitnak elfeledetten,/ Tüzes, tüskés rózsák,/ Ölelik a Föld takaróját."
(József Attila: Vágymagam a Hold alatt)

"És csak hiába, nem jő vissza,/ De jön helyette téli Dér,/ Ki sóhajunkat is fölissza./ Már aztán csendesek vagyunk -/ A téli álom dermedt, tiszta,/ De senkit nem csókolhatunk./ Virágot hullat el a bodza/ S majd egy csomóba rothadunk."
(József Attila: Az örök elmúlás)

"Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem,/ Bús koldusod, ki elfáradt szegény./ Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén,/ De trónusodhoz mégis elvetődtem."
(József Attila: Ó zordon Szépség)

"Ó nagy, ki báran odaállt,/ Hol búg a néma sejtelem/ S szolgáját hívja, a halált,/ Alázattal ki megjelen./ Minden liliom illata/ Hűlő, meleg szívén libeg./ Ó szent, ki bátran, át, oda,/ Ifjú lélekkel halni megy."
(József Attila: A bátrak)

"'Egy' lekünk lenne, mely nyugodtan lengne/ És semmisülne át a végtelenbe/ S betelt egy-test, mely többé nem akar./ Két bús álomvirág, mely egynek nyilhat./ Mint eggyé lesz a szellő és az illat,/ Ha már sunyít a romboló Vihar."
(József Attila: Eggyéölelődés vágya)

"A gót s latin betűk sivatagában,/ Fáradt diák, virágot keresek."
(József Attila: A betűk sivatagában)

"Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!/ Ne légy más, mint az Igazsgáos Úr./ Több kalászt adj, de azért el ne vedd a Rózsát."
(József Attila: Lázadó krisztus)

"Örök reménység istenajka csókol/ Keserű számra, Ember, égi dalt:/ Nagy, szűz virág a roskadozó lombból/ S világbékesség szívedből kihajt"
(József Attila: Májusi ének)

"Ujjongva hozom örök Koszorúm/ - Tizennyolc évem legszebb rózsa rajta -/ És méltó: vedd: Én túl a vak borún,/ Báttyám, Krisztusig emelkedem!"
(József Attila: A kozmosz éneke - szonettkoszorú)

"A rózsakötőjű nap csak nékem integet,"
(József Attila: Alkohol)

"József Attila: Virág/Mártinak

Megőrized-e lángvirágom,/ mit kezem szivedre tűz?/ Heve: nyaram, s ő nyíló berkem:/ gyomnyi fekete tűz.
Volt úgy, hogy nem volt füsgyomocska,/ de bokros mennyei jel, -/ a pokolvihar a virágzást/ tőle tanulta el.
Tőle tanulta s fellegszirma/ fodrozva, rengve vonult,/ s mint jácintporzók, kihajolván/ villámival, lenyult.
Szaggatta, tépte gyomocskámat./ Harmatja jégeső,/ és megborzongva rája rázta,/ ki friss-nedvet leső.
Most virágpora leheltnyi,/ és talán meddő korom,/ mely, ím, reszketve száll hajadra/ és gyászfátyolba von.
Szeresd és viseld lángvirágom,/ mit kezem szivedre tűz,/ forró nyaram ő s csendes berkem:/ gyomnyi fekete tűz."
"Ott tenyészik a bús árvalányhaj/ S kék virága a szamárkenyérnek;/ Hűs tövéhez déli nap hevében/ Megpihenni tarka gyíkok térnek."
(Petőfi Sándor: Alföld)

"A virágnak megtiltani nem lehet,/ Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;/ Kikelet a lyány, virág a szerelem,/ Kikeletre virítani kénytelen."
(Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet)

"Fa leszek, ha fának vagy virága./Ha harmat vagy: én virág leszek./ Harmat leszek, ha te napsugár vagy.../ Csakhogy lényeink egyesüljenek."
(Petőfi Sándor: Fa leszek, ha...)

"Nőtlen ember szerelme/ Csak virág a kalap mellett;"
(Petőfi Sándor: Feleségek felesége)

"Puszta a kert, ehelyett a/ Szántóföld szépen virít,/ Termi bőven a pipacsnak/ Mindenféle nemeit."
(Petőfi Sándor: Pató Pál úr)

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,/ Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,/ De látod amottan a téli világot?/ Már hó takará el a bérci tetőt.
...
Elhull a virág, eliramlik az élet..."
(Petőfi Sándor: Szeptember végén)

"Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -/ súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan./ Halált virágzik most a türelem. -/ Der spring noch auf, - hangzott fölöttem./ Sárral kevert vér száradt fülemen"
(Radnóti Miklós: Razglednicák)

"Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,/ pucéran áll és félig halottan,"
(Radnóti Miklós: Istenhegyi kert)

"Már éjszakára ágyazott a kert,/ az álmos sok bogár virágba bútt/ s a hetyke tulipán álldigálva/ ágyán, elaludt."
(Radnóti Miklós: Este a kertben)

"Pedig fönn a kertek felé/ feszülit is látja a csókját és/ örömmel hull elé a búzavirág,/ mert mindig hiába megcsudálja őt/ egy szerelmetes, szakállas férfiszentség."
(Radnóti Miklós: Pirul a naptól már az őszibogyó)

"József Attila: Margaréta
Itt kuksolok a szilvafák között,/ kakukkolgat a hamvas szerelem,/ kakukkolgat. A berekháti köd/ pamutpapucsban lépked szívemen.
Elültem, mint az öreg szúnyogok./ Összébb simul a szittyó meg a nád,/ hever lábamnál a szél és morog;/ borzas a szőre. Sóhajt a világ.
Tégla a boglyán, öklöm fejemen, -/ egy margarétán búsulnék magam,/ már pára hátán illan életem/ s - vén görbe bú - munkám még lombtalan.
Csak bámul göbbedő hodály alól/ a barna kapa hűvöslő nyele - -/ Ökörnyál után ugrik a bokor,/ zsibongva rebben száraz levele."
"Aranyos lapály, gólyahír,/ áramló könnyűségű rét./ Ezüst derűvel ráz a nyír/ egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,/ dörmög s a vadrózsára száll./ A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár."
(József Attila: Nyár)

"Csak ami nincs, annak van bokra,/ csak ami lesz, az a virág,/ ami van széthull darabokra."
(József Attila: Eszmélet)

"A rengő lomb virágban ég/  és készül a gyümölcsre,"
(József Attila: Május)

"Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,/ most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét/ rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, - már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok."
(Radnóti Miklós: Első ecloga)

"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel/ egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,/ tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,/ s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon/ a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom."
(Radnóti Miklós: Nem tudhatom)


Forras : innen...