2018. március 26., hétfő

A tojásfestés története


A húsvéti talán az egyik leggazdagabb és legsokrétűbb szimbólumrendszerrel rendelkező ünnepünk. A húsvéti szokások széles tárházában ma már szinte szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze a zsidó és a keresztény hagyományok, valamint a pogány mondavilág szimbólumai, ezek közül talán a legismertebb a húsvéti tojás.


A tojás kultusza és szimbolikája

A tojás a tisztaság, a termékenység és mindenekelőtt az élet szimbóluma, a kereszténységben pedig az újjászületést jelzi. A tojással kapcsolatos szokások és hiedelmek több ezer éve jelen vannak az emberiség hiedelemvilágában. A kőkorban az asszonyok tojást tartottak szülés közben a kezükben, hogy gyermeküket megvédjék a gonosz szellemektől.


A legenda szerint Ostara, a germán istennő birtokolt egy különleges madarat, ami színes tojásokat tojt. Egy nap az istennő a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta a madarat, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Ostara ünnepén a germánok egymásnak tojást adtak és megették, más források szerint elásták azokat.

Nem csak nyugati példákat találtak a régészek erről a hagyományról: Magyarországon avarkori sírokban is leltek már festett, mintákkal ellátott tojásokra. Az első írásos emlékek a témában Anonymus idejéből, a XIII. századból maradtak ránk.


Először 1615-ben, Strassburgban említik a húsvéti tojásokat. Ezek eredetileg egyszínűek voltak. Nyugat-Európában a leginkább elterjedt szín a piros, Kelet-Európában pedig az arany volt és csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni a tojásokat.

A tojást tojó húsvéti nyúl képe az 1700-as években az Egyesült Államokban is megjelenik. A pennsylvaniai holland telepesek az "Osterhase" vagy "Oschter Haws" (azaz a Húsvéti Nyúl) eljöveteléről meséltek gyerekeiknek. Az ünnepi szokás szerint a jó gyerekek színesre festett tojásokat kaphattak a húsvéti nyúltól gondosan kikészített sapkáikba.

 JÓ TANÁCSOK A TOJÁSFESTÉSHEZ:


 Húsvét alkalmával szinte mindenhol festenek vagy díszítenek tojást. Kerülhet az ünnepi asztalra, de lehet a locsolók ajándéka is. Készíthetjük főtt tojásból, de ezt az ünnepek alatt jó, ha el is fogyasztjuk, de díszíthetünk kifújt tojásokat is, ezek hosszú ideig megőrizhetők.

- A tojás nagy víz-, fehérje- és zsírtartalma miatt jó táptalaja a mikroorganizmusoknak, ezért csak friss tojásokat használjatok fel! Hogyan lehet megállapítani, hogy friss a tojás? Ha megrázzuk a nyers tojást, és annak belseje csak alig mozog, a tojás friss. "Úszópróba": a nyers tojásokat tegyük annyi sós vízbe, hogy bőven ellepje. A friss tojások lesüllyednek az edény aljára, a régebbi tojások felemelkednek a víz felszínére.

Festés előtt alaposan és óvatosan mossuk meg a tojásokat mosogatószerrel, ezután öblítsük le őket. Ezzel zsírtalanítjuk a tojás felületét, így a színanyag egyenletesen tapad meg, ezen kívül a mosogatószerrel eltávolítjuk a tojáshéjon esetlegesen előforduló baktériumokat. Dolgozzunk tiszta kézzel.

- A tojás főzése: Ne forró vízbe tegyük a hideg tojást. A főzővízbe tegyünk sót vagy ecetet, a megrepedt tojások nem futnak ki. Festeni és díszíteni ugyan nem lehet őket, de az ünnepi asztalra, azonnali fogyasztásra megfelelőek. Forrás után 10 percig főzzük a tojásokat. Akinek a festett tojással nincsenek étkezési tervei, akár 2-3 órán át is főzheti, így tartósabb lesz. Amikor megfőttek a tojások, azonnal  le kell hűteni hideg vízzel, mert így könnyebb lesz majd meghámozni.

- A festés szebb és tartósabb hatása érdekében adjunk a színező oldathoz kevés ecetet (0,25 l vízhez 2 evőkanál), és hagyjuk állni benne a tojást akár egy napig is. Ha forró oldatban színezünk, a hatás erősebb, de ha meg akarjuk enni a színes tojásokat, célszerűbb hideg oldatban állni hagyni.

- Ne feledjük, hogy a végső színárnyalat az áztatás/főzés időtartamától, a festékanyagok mennyiségétől és nem utolsósorban a tojás alapszínétől függ!

Festett tojás


A tojást természetes anyagok felhasználásával festették, a legelterjedtebb fogás a vöröshagyma héjának forralásából elért vízben való áztatás volt. Száradás után olajjal és szalonnabőrrel fényesítették a műremeket.

Hímzett tojás


Egy íróka nevű fémcső segítségével viaszból mintákat rajzoltak a tojás felületére, majd festékbe mártották. A festék nem fogta meg a viasszal fedett felületet, így miután azt lekaparták világosak maradtak. A hagyományos mintáknál a tojást 2, vagy 4 felé osztották és ezekbe rajzolták az adott mintát.


A tojás felületéhez különböző mintákat rögzítettek (újabban rossz harisnyák segítségével) és ezután áztatták be a festékbe. Száradás után a mintákat eltávolították, a helyükön így világos felület maradt.

Csipkés Tojás


Különleges szokásnak számít a csipkékkel való tojásdíszítés. Ez legjobban festetlen tojásokon mutat.

Patkolt tojás


A szájhagyomány szerint a tojáspatkolást a magyar kovácsok találták ki. Csak az számított igazi mesternek, aki egy tojást is meg tudott patkolni. Bár a patkolókovácsok és a baromfik száma is lecsökkent az utóbbi években faluhelyen, a tojáspatkolás szerencsére még mindig köztünk él: vásárokban és falunapokon találkozhatunk azokkal a türelmes mesteremberekkel, akik ólomlemezekkel díszítik, karcolják és festik a tojásokat.

Forras : itt...

2018. március 15., csütörtök

1848 eredete


Március 15.-én minden megemlékezõ kokárdát tûz a ruhájára.

Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett,
a magyar szabadságharcosok viseltek elõször nemzeti színû szalagot.
De pontosan mi is történt azon a nevezetes történelmi napon?

Az elõzõ napi terveknek megfelelõen reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház elsõ emeletén, ahol Petõfi Sándor és felesége bérelt szobát, õ maga, a költõ, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendõkrõl. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja.

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.
2. Felelõs minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyûlést Pesten.
4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti õrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék. Képviselet egyenlõség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tõlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.

Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévõ Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkezõ események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevû kereskedõ. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petõfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.


Innen indultak szakadó esõben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petõfi újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400 fõre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyûlt tömeg miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petõfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt.

A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fõs tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda mûködik. Petõfi, Jókai, Irinyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítõ instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát a fõnöki irodába. Míg folyik a két mû folyamatos szedése és nyomtatása, a zuhogó esõben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják.
Mikor végre elkészülnek az elsõ példányok, Petõfi a Nemzeti dalt, Irinyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják.


Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyûljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyûlésre. Délután a múzeumnál már kb. tízezer ember gyûlik össze, ahol Vasvári és Irinyi szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petõfi itt nem szaval -, csak egy kisebb beszédet mond.


Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönébõl, majd hatfõs bizottságot választanak (Petõfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra. A városházához igyekvõ tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását.

A késõbb "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.

A városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fõ, valamint az épület elõtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezetõ bizottságába is jelölték képviselõiket.

Az egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelõ (Közbátorsági) Választmányt. Irinyi, Petõfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (õ lesz a megbízott elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos fõjegyzõ, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötõmester, Tóth Gáspár szabómester (Petõfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szûcsmester. Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is Petõfiék rendelkezésére bocsátották.

A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenõrzését a sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 fõre szaporítandó pesti polgárõrség fogja ellátni.

Délután hat órakor kiszabadul börtönébõl Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály, aki a nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyen szállást kap.
Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már elõzetesen kívánt Bánk bán elõadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elõ. Ugyanekkor a Rendre Ügyelõ Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatók szerte a városban (a polgárõrség bõvítése, illetve a helytartótanácsnál elért eredmények).

Forras : itt...